Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Simoncsics Péter: Egy „sportember” emlékezete (Kontra György (1925–2007))

benne az oktatásügy egészére vonatkozó javaslatát. Ilyen esetekre szokta volt mondani Kontra György „Hát ilyen gazdagok vagyunk!"

Kontra György élete egyetlen nagy készülődés volt elhívásának teljesítésére - hosszú várakozásokkal, verseny előtti feszültséggel, mindig kockázatos rajtokkal. És legalább kétszer sikerült neki jól elkapnia a rajtot, 1944-ben és 1956-ban. A rendkívül kedvezőtlen történelmi konstellációk ellenére - Kontra György életének legnagyobb részében az ország el volt zárva Európától és a nagyvilágtól, belül pedig elnyomás akadályozta a gondolatok cseréjét és szabad áramlását, így mesterének tanítása nem mérettethetett meg sem hazai, sem külföldi iskolák és gondolkodók mérlegén - ő Pál apostol módjára mégis megfutotta pályáját és teljesítette rendelt küldetését: a karácsonyi életmű megőrzését a jövő számára. A próbaszakaszok közötti hosszú várakozások feszültségét borral oldotta. Tőle hallottam a fanyar bon mot-t: „A magyar értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik... járhatatlan". Felesége halála mélyen lesújtotta, vele „jobbik fele" hagyta el, mert zabolai Kozma Ilona volt Kontra György eredendően zabolátlan természetén a fék, noha az ő nevében is benne volt a - kontra. A Kontra-Kozma pár minden zörgés és zivatar ellenére példás életet élt, mert nem voltak a maguké, mert önzetlenül megosztották mindenüket a rászorulókkal, akiknek egyike voltam és maradtam én is.

«■

84