Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Bánszky Pál: Negyven éve fényképez Bahget Iskander
Bánszky Pál Negyven éve fényképez Bahget Iskander 1968 karácsonyán - Magyarországon tanuló szíriai diákként - vásárolt magának egy „Zenit" fényképezőgépet, s ezzel megkezdődött Iskander „fényképésztörténete". Ha csupán az Egy marék világ című 1978-ban készült fotóját ismernénk, amelyet lényegében megismételt 2004-ben, amolyan „családregénynek" is tekinthetnénk a Leilka lányáról gyermekként, és huszonöt év után felnőtt emberként készült felvételt, ahol ő központi szereplő, kezében virágcsokorral. Azt hiszem, ezt kell tekintenünk a felvétel egyik jelentésének, a másiknak pedig a környezetet, a magyar tanyavilág változásával, illetve változatlanságával. E jelenség lényegét tekintve műfajilag szocio- fotónak is nevezhetnénk, ahol 25 év alatt annyi a különbség, hogy az előző helyzettel szemben kiszáradt egy fa, vagy nem ló, hanem tehén legel a fűben, illetve, hogy a korábban járatlan tarlón kitapostak egy ösvényt, de a negyedszázad alatt alapvetően változatlan maradt a régi környezet, a magyar tanya világa. Jelentős felismerés! S készülhetett volna akár új műfajteremtő szándékkal is! (S az alkotó elmondásából az is következik, hogy a magyar tanya világában a mindennapi kenyerükért küzdő emberek a vendéget - akár idegen akcentussal beszéljen is - szívesen, szeretettel fogadják, hellyel és étellel kínálják.) Úgy tűnik, a természeti és az ember alkotta környezet a fényképezés örök műfaja marad. A magyar tájnak például jellemző motívuma a Gémeskút (Hortobágy, 1975), de Iskandertől egy másfajta látás érvényesül a nézőpont megválasztásában, amikor a kútostor „boldogabbik végét" tartja fontosnak hangsúlyozni. Az erdélyi lankás tájnak pedig a tónusbeli és formai gazdagságát sikerül megragadnia (Erdély, 2003). Iskander tágabb szülőföldjének környezete, ha később is került lencsevégre, végül is felidézte azt a sivatagi emléket, amely állandó mozgásával, ritmusával „absztrakt szobrot" épít a tájba, vagy az Algériában készül Sahara „homokplasztikák" és az előtér dús növényzetének ellentétére építi fel a kompozíciót. Megmutatja a Kősivatag (Algéria, 1982) világát, mely felvételnél a távolabb látható hegykúp tömege szinte „megkoronázza" a sivatagi tájat. Nemcsak a táj, hanem az ember, (s nem csak a szellemi ember!) is kiemelt szereplője Bahget Iskander művészetének. Van amikor az ember dolgos kezeinek a bemutatásán keresztül jellemez (Cím nélkül, 1974), máskor a homlokon és a szem környékén egyre szaporodó ráncokkal mutatja meg a falusi munkásembert (Vincellér, 1975). Felvételével rangot adott a hosszú évtizedeken keresztül miskei magányában élő sérült szemű Tóth Menyhért festőművésznek (Hajós, 1973). Környezetével - a köny85
