Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Orcsik Roland: „Nem minden műhelytitok fennkölt és steril” (Beszélgetés Marko Čudić-tyal)
szerb nyelvű tagozatába jártam), igazából azonban majd csak az egyetemi éveim során kezdtem el módszeresebben foglalkozni.- Könyved szerint Danilo Kisnek Ady Endre volt az egyik legmeghatározóbb magyar irodalmi élménye. Neked van ilyen magyar szerződ?- Kisnek Ady nemcsak a magyar, de a világirodalomban is az egyik legmeghatározóbb szerzője volt. Nekem ez egész egyértelműen Kosztolányi Dezső prózája volt, főleg a regényei, de az Esti Komél-novellák is, meg a többi. Lenyűgözött Kosztolányi atmoszférateremtő készsége, iróniája, humora, mesteri mondatszerkezetei, a gazdag impresszionista képek és az ironikus távolságtartó szikárság utánozhatatlan egyvelege. És a kisvárost oly találóan bemutató két szabadkai regénye, a Pacsirta (amelyet le is fordítottam, még 1998- ban), valamint az Aranysárkány. Nem szeretnék misztifikációkba merülni, de valahol az otthoni tájat fedeztem fel bennük, igaz, hogy én egy egészen másmilyen kor gyermeke vagyok. De az összecsengések megvannak.- Milyen a magyar irodalom szerb nyelvű recepciója? Mennyire érdekli az átlag szerb olvasót a mai magyar irodalom ?- Félő, hogy még a legtájékozottabb, legelitebb szerb közönségnek, több okból kifolyólag is, nincs meg a kellő képe nemcsak a kortárs magyar irodalmi folyamatokról, de még a klasszikus magyar irodalomról sem, főleg ami a prózát illeti. Ez részben történelmi-politikai okokkal is magyarázható, ám szerintem itt inkább arról van szó, hogy a magyar irodalmi kánont eleve nehéz lenne egy az egyben ráerőszakolni a szerb olvasóra. Ami önmagában nem is lenne rossz, ám itt inkább a rossz fordítói szelekcióról van szó. Kivéve azt az egynéhány kiváló újvidéki fordítót (és írót), akik már eltávoztak az élők sorából (Mladen Leskovac, Aleksandar Tisma, vagy a sziváci születésű, ugyancsak tragikusan korán eltávozott Radosav Mirosavljev), ezt a tradíciót csak Vickó Árpád látszik továbbvinni idősebb kortárs magyar szerzők műveinek minőséges átültetéseivel. Neki köszönhetően lett nagy kultusza Szerbiában Konrád Györgynek, de még Eörsi Istvánnak is. Meg kell említeni még egy nagyon szorgalmas fordítót, Sava Babicot is, akinek köszönhetően Hamvas Bélának embertelenül nagy kultusza lett a kilencvenes években Szerbiában. Belgrádban egy ideig Hamvas a magyar irodalom szinonimája lett. Más, Magyarországon sikeres szerzőknek azonban Szerbiában alig volt visszhangja (Esterházy Péter, Bodor Ádám). Mindazonáltal az átlag szerb olvasó tudása a magyar irodalomról tragikusan picike. Sajnos, fordítva sem virágzóbb a helyzet, ám ne búsuljunk.- Danilo Kis és a modem magyar költészet című könyved 2007-ben jelent meg a belgrádi tekintélyes Plato nevű kiadónál. Ez az első átfogó nagy tanulmány Kis magyar irodalmi vonatkozásairól a szerb-magyar kultúrában. Mióta foglalkozol Danilo Kissel?- Legalább 4-5 éve folyamatosan. Említettem már, hogy egyfajta hasonló nemzeti sehova sem tartozás kötött vele össze. Egyébként, amikor elkezdtem vele foglalkozni, megijedtem, látván a Danilo Kissel foglalkozó munkák sokaságát, tengerét. O a fiatal szerb (és persze nem csak szerb) irodalomtudósoknak, kutatóknak a fő csemegéje, mindenféle interpretációra nyitott szerzőről van szó (még mindig). Szerencsére sikerült találnom Danilo Kisnek egy olyan, eddig még kiaknázatlan vonatkozását (a magyar irodalomhoz való viszonyát, a magyar lírai művekkel való foglalkozását, főleg fordítóként), amelyben még lehetett (és érzésem szerint nagyon is kellett) valami újat mondani.- Nincs Kis „hatás-iszonyod"?- Epigonok százai írnak ma világszerte Danilo Kis-manierban, de akad sok igazán eredeti szemléletű író is, akit ő inspirál. Nekem személy szerint nincs hatás-iszonyom, 48
