Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Orcsik Roland: „Nem minden műhelytitok fennkölt és steril” (Beszélgetés Marko Čudić-tyal)
Orcsik Roland „Nem minden műhelytitok fennkölt és steril" Beszélgetés Marko Cudié-tyal Marko Cudic 1978-ban született a vajdasági Zentán. Jelenleg a belgrádi egyetem tanársegéde az ottani hungarológia szakon. XX. századi magyar irodalommal, magyarszerb irodalmi kapcsolatformákkal és műfordítással foglalkozik. Eddig többek között Kosztolányi Dezsőt, Hajnóczy Pétert, Tolnai Ottót ültetett át szerb nyelvre. 2007-ben megjelent egy tanulmánykötete, amely Danilo Kis magyar irodalmi fordításaival foglalkozik.- Zentán születtél. Hogy kerültél kapcsolatba a magyar nyelvvel, kultúrával?- Akarva-akaratlanul. Magyar tudásom von Haus aus (volt), hiszen édesanyám magyar. Amióta eszemet tudom, kétnyelvű vagyok: magyar nyelvű óvodába jártam, aztán szerb nyelvű iskolákba. Persze, nyilván gyermekkori kétnyelvűségemet inkább amolyan szemilingvizmusnak, „félnyelvűségnek" lehetne mondani, hiszen, ha meghallgatok egykét fennmaradt audio-emléket saját gyermekkori kijelentéseimről, alig lehet kihallani, milyen nyelven beszélek voltaképpen. És már most, ennek kapcsán meg kell említenem Danilo Kist, aki valahol egy interjújában azt mondja, hogy nagyon bizonytalan saját származását illetően, de azt is, hogy „alig emlékszik arra, milyen nyelven beszélt gyermekkorában." Gyermekkori játszótársaim nagy része magyar volt (itt főként anyai ágú unokatestvéremre gondolok, aki tizenkét éves korában kivándorolt Kanadába). Egyébként zentai gyermekkorom nyugodtan megkaphatná az idilli árkádia jelzőjét, néhány visszafojtott neurózist leszámítva, persze. Sokat járkáltam a természetben, van gyümölcsösöm is Bánátban. Nagy állatvédő gyermek voltam ám, szerettem az állatokat, még ornitológiái táborokban is részt vettem annak idején (ahol ugyancsak magyarul beszéltem, hogyan is beszélnék a ludasi tavon?), én még nem tartozom a teljesen komputerizált kiborg-gyermek generációhoz.- Ki keltette fel benned a magyar irodalom iránti érdeklődést?- Látván a természet iránti érdeklődésemet, a felnőttek Fekete István állatregényeit ajánlották lektűrnek: egy ideig érdekesek is voltak, de aztán egy kissé azért rájuk is untam, patetikusságuk és sablonszerűségük miatt. Hasonló, de erősebb hatással volt rám a Nils Holgersson magyar szinkronú legendás rajzfilmsorozat, Selma Lagerlöf könyve nyomán, zseniális japán rajzfilmfigurákkal. Kamaszkorom egyre lüktetőbb és megfékezhetetlen betörésével (amely mögött a környezet továbbra is a visszahúzódó, szégyenlős fiúcskát vélte látni) azonban egyre inkább a hard-core dolgok kezdtek érdekelni, nemcsak a magyar irodalomban. Edgar Allan Poe, Gogol, E.T.A. Hoffmann, Andric elátkozott tájai, udvarai. Passzionált állatvédőtől odáig jutottam, hogy ma például Hajnóczy Péter Ki a macska? című novelláját tartom a magyar irodalom egyik legerősebb írásának... Magával a magyar irodalommal elég későn, a középiskola felsőbb tagozataiban (a zentai gimnázium 47
