Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Nagy Gábor: Nagy László: Gyászom a Színészkirályért című versének szemiotikai elemzése

ává, Moháccsá; így lehet - paradox módon, a halál ellenére - Latinovitsból (és a magyar történelem más mártírjaiból - „vicsorgó vad krisztusok"-ból), pusztán a sorsképlet példája révén, a ráolvasás mágikus ereje folytán, „szél-Krisztus", Megváltó. így fonódik össze Nagy László versében archaikus és keresztény mitologizáció és történelmi sorsértelmezés - egyéni sorsképlet(ek)ből kiindulva. S válik a költő jelenkora társadalmi-politikai légkörének szuggesztív megérzékítőjévé, anélkül, hogy egyértelműen konkretizálható politikai dimenziókat aktivizálna, de mindenképpen azzal a szándékkal, hogy antropológiai igényű általános: etikai, társadalom- és művészet-lélektani jellemzést adjon a szocializmus hetvenes évekbeli valóságáról.

A történeti és jelenbéli dimenzióban összekapcsolódó nemzeti sorsképlet a Latinovits egyedi esetét tágabb összefüggésbe állító értelmezéssel, a géniusz-problematika általánosításával éri el az egyetemes problémafelvetésnek azt a horizontját, amelyet az irodalom- történet a bartóki modell elnevezés egyik fő összetevőjeként említ. Nagy László e kései verse úgy tartozik szervesen a bartóki modell alapművei közé, hogy szemantikai szinten, azaz a szöveg immanenciájában csak részlegesen következtethetünk azokra a jelentésrétegekre, amelyeket egy szemiotikái és antropológiai, a szöveg szűkebb és tágabb kontextusát a szöveg útmutatásai alapján24 megrajzoló elemzés tehet hozzáférhetővé.

24 Schmidt hangsúlyozza: a szövegértelmezésben „csak abban az esetben játszhatnak szerepet szövegen kívüli tényezők, amennyiben elősegítik a szöveg alkotóelemei és a szövegegész jelentésében adott konnotativ szemantikai és szemiotikái dimenziók feltárását, illetőleg amennyiben a szöveghez és elemeihez kapcsolhatók mint a jelentést árnyaló kontextusok..." Schmidt [1970], J. S., 333.

93