Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (8. rész)

A nyelvek veszélyeztetettsége napjainkban:- a nagy nyelvek felbomlanak dialektusokra, regionalizmusokra, tájnyelvekre, adott foglalkozások, mesterség nyelveire stb.;- ezeket a bomlási folyamatokat tovább erősítik a populisták, a provinciális pártvezérek, a nacionalisták, a törzsi kiskirályok stb.

Mivel nem tudjuk megoldani a valóságos nehézségeket, mivel az egyre sokasodó gondok meghaladják képzeletünket és erőnket, szívesen és rejtett megköny- nyebbüléssel menekülünk pótproblémákhoz (ilyen alibitéma volt pl. a madárinfluenza). Minél képtelenebb dologról van szó, annál jobb. A legnagyobb abszurd és ostobaság lesz nagy eséllyel a legsikeresebb.

Ha egy firkász a jó ízlés és kultúra bizonyos szintje alá süllyed, az általa használt nyelv pedig nem más, mint kirohanások, sértegetések, mocskolódások, becsmérlések tömkelegé, vagyis szennyes mosléknyelv, akkor az esetleges vitapartner tanácstalanul áll a jelenség előtt: nem szólalhat meg ugyanis anélkül, hogy maga is ne sározódna be, ne süllyedne mélyre. Egyszóval - az aljas és alávaló nyelv a hitvány firkász számára egyfajta védőpajzs, páncél, a büntetlenség garanciája.

Európa: az Európát érintő viták többsége Európán belül zajlik, a világ többi része kimarad belőle. Ezek a viták ezért kontextusukból kiragadva folynak, miközben maga ez a kontextus is állandóan változó képet mutat. Az ilyen vitákkal kapcsolatban tehát az a fenntartásunk, hogy túlságosan, kirekesztő módon Európa-központúak, ami annál is furcsább, mivel éppen a világ iránt tanúsított érdeklődés volt kontinensünk egyik kitüntető jellemzője.

Az Európán kívüli világ manapság saját kapcsolati hálózatokat hoz létre, saját kommunikációs lehetőségeket, cseréket alakít ki, méghozzá Európa megkerülésével. Pedig még emlékszünk azokra az időkre, amikor ha valaki Loméból (Togo fővárosából) akart a szomszédos Beninbe utazni, ezt csak Párizson keresztül tehette (több ezer kilométer!). Egyre élénkebbé válnak a kapcsolatok Afrika és India, Angola és Brazília, Szudán és Szaúd-Arábia stb. között.

Az utazás valamikor a gazdagok előjoga volt. A parasztok már a római kortól kezdve glebae adstricti, vagyis röghöz kötöttek voltak, s nem mozoghattak a föld- tulajdonos engedélye nélkül.

Ebben a kérdésben is a Piast-dinasztia Lengyelországa és a Jagelló-dinasztia Lengyelországa ütközik, vagyis a zárt, elmaradott, provinciális kultúra és a nyitott, a megegyezésre, a másfajta emberek megbecsülésére hajló kultúra.

Hermann Hesse és Thomas Mann levelezéséből látszik, hogyan törekszik mindkét író arra, hogy megőrizze a tartós, sérthetetlen, örök értékeket. Mennyire más ez a magatartás, mint a mai állapot, amelyben ész nélkül hajszolnak mindent, ami modem, ami nem állandó, ami giccses, a lényeg, hogy új legyen. Elönt bennünket a silányság, uralkodik az ostobaság, és mindenüvé befurakszik a banalitás.

30