Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Zelei Miklós: „Annyira szerettem volna, hogy most már csinálhatom is” (Egy este Kiss Ottóval)

hozzájárult egy kicsit, hogy kijöhessen egy kivonatolt könyv. Háromszáz példány készült, és szinte azonnal elfogyott. Aztán öt évvel később, 2002-ben végre kijött a teljes anyag, de akkor már nem jelenhetett meg az eredeti címen, mert a kiadó nem pályázhatott volna támogatásért. Kérem a narancsot az égről, ez lett volna az új címe, de 2002 választási év volt, és a társadalom annyira átpolitizálódott, hogy ha ilyen címen jön ki, azt gondolták volna, a Fidesz elnöki posztjára pályázom... így lett aztán, Poós Zoltán battonyai barátom segítségével, Csillagszedő Márió a címe.-Megírása után másfél évtizedet kellett a könyvnek a teljes kiadásig túlélnie?- Igen, szerencsére túlélte. A Visszafelé hull a hóból Boldizsár Ildikó felvette a címadó verset a Nemzeti Tankönyvkiadó 4. osztályos irodalmi olvasókönyvébe, ez volt az első tankönyv-publikációm, és részben ennek köszönhetően 2000-ben vagy 2001-ben, már nem emlékszem pontosan, meghívtak a szigligeti JAK-táborba, felolvasni. Fiatal írók előtt szerepeltünk többen, Tóth Kriszta, Szijj Ferenc, Janikovszky Éva, nem emlékszem mindenkire, csak arra, hogy az egész Márió-könyvet felolvastam. Éva néni az est végén odajött, és azt mondta, hogy azonnal vigyem be a kéziratot a Mórába. Végül ő vitte be, és 2002-ben tényleg kijött a teljes anyag.- Nagyon szép könyv.- Paulovkin Boglárka rajzolta, szeretem én is, és szerencsére az olvasók többsége is. Ráadásul a szakma is észrevette: 2003-ban megjött rá az Év könyve-díj, azt sem tudtam, hogy van ilyen, de örültem neki, mert másfél évtizedes várakozás után, hogy úgy mondjam, egy kis kárpótlás is volt ez nekem a szakmától. Az olvasóktól meg nem kellett kárpótlás, mert akkor már tizenvalahány éve terjedtek a versek fénymásolatban, tartottak belőle iskolai előadásokat, gyerekdarabokat, ilyesmi.- Miért kellett vele ennyit várni?- Korábban, a nyolcvanas években eszembe sem jutott bekopogtatni az ország akkori egyetlen gyerekkönyvkiadójához, mert semmilyen szakmai múltam nem volt. Ha visz- szaemlékszel, abban az időben gyakorlatilag lehetetlen lett volna egy ismeretlen vidéki fiatalnak könyvet kiadni. Akkor éreztem rá először reális esélyt, amikor elkezdtem a Szöveteken dolgozni, 1996 táján. Jöttek a részletek az ÉS-ben, a Holmiban, úgy gondoltam, talán komolyabban veszik most már a gyerekkönyvet is.- Harminchárom éves korodban, ahogy mondani szokták, a krisztusi korban kezdtél komolyabban írni?- Akkor.-Aztán?- Aztán szerencsém volt. A Szöveteket jól fogadta a szakma, fizetés nélküli szabadságot kértem a Békés Megyei Napnál, hogy ténylegesen is megpróbálkozhassam az irodalommal. Kijött két kis könyvem, és a Márió-versek is CD-re kerültek, még a mórás megjelenés előtt. A Magyar Elektronikus Könyvtárban bukkantak rá a Visszafelé hull a hóra, lemezre tettek belőle kilenc verset, platina lett, kaptam egy kis pénzt... Bár nem volt könnyű hozzájutni.-Magyarországon a lemezkiadók többnyire nem önként jelentkeznek a költőknél... A tiszteletdíjat úgy kellett kiverned?- Kicsit körülményes volt. Ahogy Magyarországon szokás, nem szóltak, nem kértek engedélyt. A helyi könyvesbolti eladó, akit jól ismerek, kérdezett rá, hogy viszek-e a

18