Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Zelei Miklós: „Annyira szerettem volna, hogy most már csinálhatom is” (Egy este Kiss Ottóval)
CD-ből, rajta vannak a verseim. Azt hittem, csak ugrat, de aztán megmutatta a hátsó borítót. Elkezdtem telefonálgatni, végül sikerült.-Mennyi ideig tartott?- Konkrétan nem emlékszem, de a következő három CD-vel is végigcsináltam mindezt.- Hónapok vagy évek?- Legalább fél év, nem tudom már. Úgy emlékszem, a harmadik CD esetében már egy év volt, mire valóban hozzájutottam a pénzemhez. Lényegtelen. Mert közben végre azt csináltam, amit akartam. írtam. Megírtam az Angyal és Tsa novelláit, húsz novella van a könyvben. Tizenöttel adtam le a Palatínusnak, pályáztak vele, de nem kaptak támogatást. Ez tavasszal történt, aztán ősszel se kaptak, a következő tavasszal se, és ez így ment két évig. Végül kaptak valamennyit, és az Arkád-Palatinus kiadásában 2003-ban megjelenhetett, de akkorra már hozzátettem azt az öt novellát is, amelyeket eredetileg nem szándékoztam beemelni. Úgy voltam vele, hogy ezzel le van zárva a novellaírós korszakom, soha többé ilyet, ha erre is várni kell, még ha csak két évet is. Megírtam közben a Javrik könyve című regényt, ehhez meg a gyulai önkormányzat elé kellett járulnom, nem volt felemelő érzés, úgyhogy mostanában előjöttek megint a gyerekszövegek. Az ember negyven fölött talán már sikerorientált is kicsit, vagy mi, biztosan vannak ennek lélektani okai, nem tudom. Olyan korban vagyok, amikor másnak már gyerekei szoktak lenni, nekem meg nincsenek, és lehet, hogy így kompenzálok. Önelemzéseket amúgy nem szoktam végezni, csak most hirtelen eszembe jutott, indokolandó, vajon miért írok inkább gyerekkönyveket az utóbbi években.- Ott vagyunk, hogy itt vagyunk. Sose gondoltál arra, hogy elköltözz Pestre?- Volt időszak, amikor megfordult a fejemben, de nem az írással, az irodalommal függött össze, hanem személyes kapcsolat volt. Nem egészen meglepő módon egy lányról van szó, aki Pesten él. Viszont édesanyám itt lakik, Gyulán, és hát elmúlt már hetvenéves. Akkor is idős volt már, és nem mertem itt hagyni. Nincsenek rokonaink Gyulán, most már Battonyán sem. A bátyám Siófokon él, közgazdász, vezérigazgató. Két gyermeke van, a fia már elvégezte az egyetemet, a kislány pedig nemrég kezdte, elég ritkán jönnek, évente egyszer-kétszer. Édesanyám mellett azért más is szerepet játszott ebben, van bennem ugyanis ez a falusi-kisvárosi lélek, szeretem Gyulát, és úgy gondolom, úgy érzem, hogy itt gyakorlatilag mindenem megvan, és emberközelibb is ez a kisváros. Pesten rengeteg ismerősöm él, de tartok tőle, hogy ha ott laknék, akkor sem találkoznék velük többet, mint így, hogy időnként felutazom. Mert azért így is járok fel alkalomadtán felolvasásokra, könyvhetekre, könyvügyekben... Elég sokat fent vagyok.- Ha ugyanezekkel a kvalitásokkal ott vagy és mindennap benézel a fontos helyekre, ahol találkozol a fontos emberekkel, még a véletlen is arra játszik, hogy egy picit könnyebb legyen...- Igen, azt hiszem, hogy a kapcsolatrendszereken sok múlik, legalábbis azt tapasztalom, azt látom, hogy Magyarországon a kapcsolatrendszereken sok minden múlik. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy e nélkül is megtörténnek a dolgok, legalábbis azok, amelyeknek meg kell történniük, mindig megtörténnek, ha időnként lassabban is.- Közben külföldön is fölfedezik a munkáidat...- A Máriónak a bolgár és a német fordítása jelent meg az idén, na meg egy beás nyelvű antológiába került jó néhány vers, illetve készült egy négynyelvű CD is a Petőfi Irodalmi 19
