Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Zelei Miklós: „Annyira szerettem volna, hogy most már csinálhatom is” (Egy este Kiss Ottóval)
Aztán, 1997-től 2000-ig, a Békés Megyei Napnál voltam. Összesen tízegynéhány évig írtam újságot.-A Napnál mit csináltál?- Kéthetente a kultúra rovatot, a hétvégi mellékletet. Egyébként pedig mezei újságíró voltam, Gyulán kívül nyolc másik település tartozott hozzám a megyéből, azoknak az ügyes-bajos dolgaival foglalkoztam, óráról órára tudni kellett mindent, nehogy előbb lecsapjon a konkurencia... És hát emellett írtam a Szövetek című regényt, 1996 végén kezdtem el és 1999-ben jelent meg a könyv. Két évig tartott, éjszakánként írtam.- Hozott valamit a napilap? Vagy csak vitt?- Anyagiakat?- Nem, hanem szemléletben. Tapasztalatot, anyagot?- Nem. Vagy lehet, hogy hozott, csak még nem tudok róla. Egyelőre még mindig azt az élményanyagot dolgozom fel, ami Battonyán, illetve később Gyulán történt velem.- Mi történt veled Battonyán?- Úgy értem, hogy még mindig a tizennyolc-húsz, mondjuk a huszonnégy éves koromig történt dolgokat. Én még mindig azt bányászom, és rengeteg minden feldolgozni valót találok. Az, amit az újságírás esetleg hozott, ilyen értelemben érintetlen. Lehet, hogy majd egyszer kiderül, tényleg volt abban valami, de mint szövegformálás, azt hiszem, inkább káros volt. A napi hajtás, a hat-nyolc cikk, és éjszaka regényt írni, egy teljesen más jellegű szöveget, aztán megint visszatérni az újsághoz reggeltől estig, ez elég kimerítő. Nagyon szívesen csináltam volna már a regényt, de anyagi háttér nélkül nem mertem belevágni. Pályáztam kétszer is ösztöndíjra, de nem sikerült.- Hol?- Móricz Zsigmond-ösztöndíjra, harminchárom évesen. Azután a következő évben megint, de közben már írtam is, nem tudtam nem írni, dolgozott bennem a szöveg, csak időm nem volt. Később, már a sokadik könyvnél pályáztam néhányszor a Nemzeti Kulturális Alaphoz is, de most már nem pályázok, inkább írok. Végül is ezért dolgoztam újságíróként, meg korábban is, hogy írhassak, legyen anyagi háttér, ez volt a cél, a hosszú távú terv. Gyakorlatilag a debreceni főiskolát is részben emiatt hagytam ott, inkább olvastam, rengeteget, és keveset írtam is, például a Csillagszedő Márió verseit.-1985 körül?- Igen, meg előtte-utána egy kicsit, végre volt időm. Visszafelé hull a hó címmel készült el a szöveg, és a kilencvenes évek közepén, amikor már a Szöveteket írtam, úgy gondoltam, felajánlom a Tevan Kiadónak. 1997-ben ki is jött belőle egy kivonatos anyag, mert csak úgy vállalták, ha viszem a pénzt is, és ennyire volt keret, ötvenezer forint jött össze. Hogyha megnézed a támogatók listáját, vám ott néhány név, azt hiszem a Wenckheim Közalapítvány és a Körös Kazángyártó Vállalat adta a legtöbbet, talán tíz-tízezer forintot. Az újságírás kapcsán kialakult kapcsolataimat próbáltam mozgósítani...- Kapcsolati tőke?- Akkor már pontosan tíz éve állt a kézirat. Kukán István barátom ingyen készítette el az illusztrációkat, Darvasi László az első szóra írt hozzá utószót, úgyhogy mindenki 17
