Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Zelei Miklós: „Annyira szerettem volna, hogy most már csinálhatom is” (Egy este Kiss Ottóval)
- Pontosan nem tudom, talán a nyolcvanas évek közepe táján. Az öreg a Szabad Európát hallgatta a nyitott ablaknál, és nem zavarta, hogy ott a rendőr. Azt hiszem, ezek már csak ilyen kis játékok voltak. Ha például ment valakivel az utcán, szeretett belékarol- ni, mert szédült, beteg volt, már évtizedek óta panaszkodott. Többször előfordult, hogy belém karolt, és ha rendőrökkel találkoztunk, ha rendőrjárőr jött szembe, akkor azonnal feljebb vitte a hangját. Azt hiszem, ez ilyen demonstrációféle volt, mert hogy, hogy nem, mindig akkor ért a történetben a tetőponthoz, amikor a rendőrök a közeliinkbe kerültek, és a tetőpont valahogy mindig úgy hangzott, hogy: „És akkor jöttek azok a szemét gecik!" A múltját ismerve most már érteni vélem az indulatot, de akkor nem sokat tudtam róla, csak hallomásból, őt pedig nem faggattam erről. A hanghordozását, a gesztikulációit és mimikáját leírni sajnos nem lehet, de - nem tudom, te mennyire ismerted személyesen - hozzátartoznak az ő arcképéhez.- Nem ismertem...- Lehet, hogy legalább olyan jó előadó volt, mint amilyen költő.- Szerencsés találkozás volt?- Bizonyos értelemben igen. Ki tudja, merre indultam volna el, ha ő nem lett volna.- Ekkoriban Szegeden jártál a főiskolára?- Ekkor Debrecenben éltem, ott jártam a tanítóképzőbe, de otthagytam az első év után. Pontosabban: másodévre már nem iratkoztam be. Visszajöttem Gyulára, és munkásként kezdtem dolgozni a helyi húskombinátban. Közben elég sokat olvastam, és keveset írtam is. Ekkor jártam a legtöbbet az öreg Simonyihoz. A rendszerváltás után, hogy úgy mondjam, kiemeltek a munkáslétből, polgármesteri kikérővel kerültem a helyi laphoz, de már előtte is, a nyolcvanas évek végétől, dolgoztam nekik. Ezután végeztem csak el a szegedi főiskolát, levelezőn, bár korábban újságíróként már jártam oda két évet. Akkor indult be a JATE-n a médiaiskola, 1990-ben, azt hiszem.- A Havas Henrik-féle?- Még nem úgy hívták, de utánunk, a következő évfolyamon már a Havas-féle volt.- Miért lettél újságíró, ha végül is nem akartál az lenni?- Zenész vagy költő akartam lenni, mint minden tizenéves, illetve mint sok tizenéves akkoriban. De amikor komolyabban is az irodalom felé fordultam, megértettem, hogy a szépírásból nem tudok megélni, így lettem újságíró. Ott is a mondatokkal kellett foglalatoskodnom, ráadásul az újságírás olyan szakma, amiből meg lehet élni. Irodalmat művelni Magyarországon csak másodállásban vagy hobbiszinten lehetett. Kivételt képeztek persze az ismert nevek, és/vagy azok, akik ezt már magas szinten művelték, nekik a megélhetésük is lehetett egyúttal. De én harminchat éves koromig újságot írtam, azzal a ködös elképzeléssel, hogy egyszer majd tényleg belekezdhetek a szépírásba.- Hol dolgoztál?- A Gyulai Hírlapnál, aztán a Békés Megyei Napnál.- A Békés Megyei NapnaZ meddig voltál?- A Gyulai Hírlap szerkesztője 1992-től 1997-ig voltam, de előtte is dolgoztam már nekik külsősként, ahogy később a megyei, illetve néhány országos lapnak is, a Szabad Földtől és a Magyar Hírlaptól kezdve a Nők Lapjáig, a Blikkig, a Mai Napig, gyűjtöttem a pénzt... 16
