Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Lövétei Lázár László: Második ecloga (vers)
PÁSZTOR Lassan a testtel! jó, hogy púp vagy a pásztori háton: hallgatom úgyis a nyáj mellett hétszámra az erdőt. Úgy tudtam, nehezen sikerül megválnod a könyvtől, s furcsa, hogy ennyire gyakran lep meg nálam az alkony. Most éppen mi zavart ki a hangos, hajnali rétre? KÖLTŐ Semmi komoly történet, sajnos - minden a régi: ott egy ciklon, amott egy tájfun, emerre meg orkán; hullnak a népek, mint a kalász... - és békeidőben! És mint mindig, most sincsen gazdája a zűrnek! PÁSZTOR Nem nagyon értettem, s ma sem értem a kinti világot, s itt, a világ végén pont engem senki se kérdez... Egy dolgot tudok: azt, hogy az Isten tett ide minket, s eljön majd az idő, amikor kifizetjük a számlát. KÖLTŐ Márpedig addig még te is itt fogsz élni a földön... S nem bújhat mindenki a kérges bőre mögé el... PÁSZTOR Bújok a nagynyavalyát! én csendben végzem a dolgom, és te se forszírozd sokat ezt az egész kalamajkát... Hallottam, fütyörészni nagyon tudsz - hát fütyörésszél: jót tesz a fülnek, a szájnak, a szívnek, sőt, neked is tán... És most viccen kívül: a jó hír az, Lacikám, hogy mától errefelé nincsen horgásztilalom már. Nézd csak! szépen tőgyei a Hargita! holnap eső lesz: jól fog húzni a pisztráng, s helyre is áll a világrend... KÖLTŐ Hát akkor te is állj a helyedre: sötét van áfák közt, és túl hosszú május vége felé is az éjjel... 7
