Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Nagy Gábor: Nagy László: Gyászom a Színészkirályért című versének szemiotikai elemzése
szemiotikái, akár az antropológiai horizonton éppúgy az esztétikum részei, mint a szöveg szemantikai struktúrája. Nagy László Gyászom a Színészkirályért című verse különösen alkalmas arra, hogy a szemiotikái megközelítés produktivitását próbára tehessük. Egyrészt a cím és egy másik szöveghely révén egyértelműen kapcsolható a vers szövegen kívüli, méghozzá referenciális tényezőhöz; ez pedig, nevezetesen, hogy a vers Latinovits Zoltán siratója, könnyen vezethet olyan referenciális olvasatokhoz, amelyek valóban kevés esztétikai hozadékkal járnak. Ezt elkerülendő nem foglalkozom azzal az alkotástörténeti háttérrel, ami a vers keletkezésének körülményeit a Latinovits halála utáni újságcikkek támadásaihoz kapcsolja (noha filológiai szempontból fontos ismeretek ezek, s szemantikai szinten is igazolódnak). Másrészt viszont a vers szemantikailag oly sűrűn szervezett, gazdag szöveg, hogy a szemiotikái megközelítésre mintha nem is ösztönözne. Végezetül az is kihívást jelent egy ilyen olvasathoz, hogy a versről Görömbei András páratlanul gazdag, jórészt szemantikai alapú értelmezést adott Nagy László-monográfiájában4, amely azonban több ponton utal olyan szemiotikái jelentéstartalmakra, amelyeket érdemes lehet közelebbről szemügyre venni. A szöveg struktúráján belül mozgó, a különböző szöveg- (mondat-, szintagma-, szó- és fonéma-) szintű kapcsolatok vizsgálata tehát a szemantikai elemzés.5 A szövegen kívüli mozzanatok vizsgálatát végzi el a szemiotikái elemzés. Szorosabb értelemben ilyen mozzanatok „mindenekelőtt a kontextusok, vagyis az olyan nyelvi és kommunikatív környezetek, amelyekbe az elemzendő szöveg és alkotóelemei be vannak ágyazva, illetve beágyazhatok. A szélesebb értelemben vett szövegen kívüli jelentéstényezőkhöz" sorolhatjuk a „szöveg közelebbi környezetéből származó, oda kapcsolható értelmezési viszonylatokat: a nyelvi-irodalmi hagyományt (például műfaj- és stílustörténeti momentumokat); (...) a szöveg távolabbi környezetéből: az általános kulturális klímát és közvetve a szerző politikai-társadalmi helyzetét (...), valamint a recipiens, befogadó politikai-társadalmi helyzetét..."6. Hipotézisem szerint a Nagy László-vers szemotikai vizsgálata megerősít olyan jelentés- tartalmakat, amelyek részben már a szemantikai vizsgálat során feltárulnak. Elsősorban azt, hogy a Gyászom a Színészkirályért nem csupán halottsirató vers, Latinovits Zoltán siratója, hanem általánosabb értelemben a géniusz-sors költői ábrája, s mint ilyen kapcsolható a korai Nagy László öntanúsító verseihez. Másodsorban feltételezem, hogy a szemiotikái elemzés igazolni fogja, Nagy László - bár szemantikai szinten kevésbé tetten érhető módon - itt is azt a poétikai elvet valósítja meg, amelyet a szakirodalom bartóki modellnek vagy bartókiságnak7 nevez. 2 A vers címének mindkét eleme utal olyan szemiotika jelentéshorizontokra, amelyek a szövegen belül csak részlegesen hozzáférhetők. A 'Színészkirály' feloldását megadja a szöveg későbbi helye: „Latinovits Zoltán, gyere el hozzám". Az azonban már versen kívüli, befo4 Görömbei 2005 [1992], András, Nagy László költészete, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 514-532. 5 Vö. Schmidt [1970], 330. 6 Vö. Schmidt [1970], 332-333. 7 L. Görömbei 2005 [1992], 235-247., illetve Jánosi 1996, Zoltán, Nagy László mitologikus költői világa. Az egyetemes és a magyar irodalomtörténet koordinátáiban, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, különösen 114-423. 86
