Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
3.7. Az elhagyott javak magánosításának utolsó fázisa 1948. július 20-i dátummal az Elhagyott Javak Felszámoló Bizottságától érkezett 17 575/ 1948. körrendelet értelmében az EJK felszámolását minél hamarabb be kellett fejezni. Az ügyfélfogadást leállították, a folyó intézkedéseket megszüntették, az adatfelvételt azonnal meg kellett kezdeni a megadott útmutatás alapján. Az ügyiratokat különféle jelzésekkel kellett ellátni annak függvényében, hogy várhatóan mi lesz a vagyon sorsa. A következő jelzésekkel kellett ellátni az egyes ügyeket: a) „Z" jelzéssel kellett azokat az ügyiratokat ellátni, amelyeknél a tulajdonos deportálás vagy zsidó munkaszolgálat miatt volt távol, de maga a tulajdonos vagy örököse jelentkezett. Ez azt jelentette, hogy a „zsidó vagyonból előreláthatólag visszaigénylés " várható. b) „O" jelzést kaptak azok az ügyek, amelyeknél a zsidó jogosult nem jelentkezett, ezek a vagyontárgyak „előreláthatólag az OZSHA-ra száZZ"-nak majd. c) „E" jelzést kaptak a nyugatra vagy egyéb oknál fogva távollevő tulajdonosok ügyei. Ceruzás kiegészítés is volt az egyik szövegen: „ismeretlen, nyugatos, vagy olyan, aki Nyugaton volt javait még nem kapta vissza 1945. október után jött". Ezek a javak „valószínűleg az államra szűZZ"-nak majd. d) „Ex" az előző csoportból azon tulajdonosok ügyei, amelyeknél előreláthatólag visz- szaigénylés várható, pl. ha orosz hadifogoly a tulajdonos. Ez azt jelentette, hogy a „nem zsidó vagyonból előreláthatólag visszaigénylés" várható. Az EJK által kezelt ügyiratokat ezen csoportokra kellett beosztani, és külön-külön lajstromot készítettek ezekről.125 Papolczy viszonylag rövid idő alatt elküldte az összesítését, és mellékelt hozzá egy levelet is, amit dr. Szentmiklósi Imre helyettes kormánybiztosnak írt. Ebben a kimutatás hiányosságait foglalta össze. Először is szerinte nagy a száma azon ügyeknek, amelyeket elődje megszűntnek minősített, mindenféle indoklás nélkül, és ezekből nem állapítható meg, hogy a használó valójában mit is használt. Másodszor az elődje a javakat használó bejelentése alapján minősített megszűntnek ügyeket, mert időközben a megérkezett tényleges tulajdonosnak lettek az ingóságok visszaadva, birtokba helyező határozat nélkül. A tulajdonosok gyakran a deportálásból tértek vissza, és először egyénileg, majd egyetemlegesen is azt az álláspontot képviselték, hogy rájuk a birtokba helyezési rendelkezések nem érvényesek. A „felszólításomra a leghatározottabban, kirívóan ellenszegülnek" írta Papolczy. Több dokumentumban is utalások találhatók arra, hogy a városba visszatért zsidók igyekeztek önkényesen visszaszerezni ingóságaikat, vagy másokéból pótolni azokat, nem vették figyelembe a hivatalos eljárást, ami a történtek után érthető is. Harmadszor kiemelte, hogy sok esetben az elhagyott javak használói ismeretlenek, mert időközben elköltöztek, és a jelenlegi lakóhelyüket az EJK nem ismeri. Többször fordult Papolczy ezzel a problémával az illetékes államrendőrséghez, a legutóbbi 18 ilyen beadványára 14 esetben nemleges választ kapott, négy esetben pedig olyan jelentést kapott, ami az általa lefolytatott nyomozás alapján 50%-ban valótlan volt. Negyedszer megjegyezte, hogy sok az olyan karton is, amikor a használó bejelenti, hogy az általa kiigényelt ingóságokat az orosz katonák tőle önkényesen elvitték. Végül ötödször kiemelte, hogy a nyilvántartott ingóságok minden egyes esetben a használó fél bejelentése alapján lettek nyilvántartásba véve, azokat „soha senki hatóságunk részéről nem ellenőrizte, magam pedig meggyőződtem arról, hogy igen sok esetben a bejelentett ingóknál több van a használó 125 BKMÖL, XXIV. 101. Az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának Kecskeméti Kirendeltségének iratai 1948. 367/1948. 67
