Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
birtokában". Az EJK helyi kirendeltségének vezetője azt is megjegyezte levele végén, hogy a különféle helyi, állami szervek és közigazgatási hatóságok nem működtek együtt az EJK- val. „Szervem egész területén az általam történt átvétel idejében a közigazgatási hatóságok, minden más állami szerv között a harmonikus együttműködés fenn nem állt, ilyen egyáltalán nem létezett, nem túlzók (sic), amikor azt állítom, hogy az Elhagyott Javak Kirendeltségének még csak létezését is a közigazgatási hatóságok s azok vezetői nem valami barátságosan vették tudomásul.”126 Összességében megállapíthatjuk, hogy az elhagyott javak nyilvántartása terén nagyfokú hiányosságok történtek. Erre nem volt megfelelő hivatali apparátus, eljárásrend, talán politikai akarat sem. A zavaros viszonyok között többen is igyekeztek ingatlanhoz, ingóságokhoz jutni, főként azok, akik ismerték az adminisztráció gyenge pontjait. A nagykőrösi hivatalt 1948. szeptember 21-én bezárták, és a Kecskeméti Pénzügyigazgatósági Kirendeltség vette át a feladatait. 3.8. A zsidó ingatlanok 1948. szeptember 19-én az EJK körrendeletét bocsátott ki a vidéken elhagyott ingatlanok kezelésére vonatkozóan. A rendelet megkülönböztetett különféle eseteket, és azt is, hogy miként lehet eljárni a különféle ügyekben: 1. A 10 490/1945. M. E. rendelet 3. § alapján elhagyottnak minősített házakat, mező- gazdasági ingatlanokat újólag elhagyottá kellett nyilvánítani. Erről saját hatáskörben határozatot kellett hozni és jóváhagyásra fel kellett terjeszteni. Ezekre az ingatlanokra elidegenítési és terhelési tilalmat kellett bejegyeztetni az illetékes telekkönyvi hivatalnál. A távollévőknek árvaszéki gondnokot kellett kijelölni, ha nem volt, ki kellett rendelni a részükre valakit. 2. Ha az ingatlan tulajdonosa jelentkezett és igazolta, hogy nem volt háborús távollevő, akkor egy másik határozatot kellett kiállítani, és azt fel kellett küldeni jóváhagyásra. Ezen ingatlanokról azt kellett megállapítani, hogy nem tartoznak az EJK hatáskörébe, mert a tulajdonosok nem voltak háborús távollevők. Háborús távollevőnek az számított, aki az ország területét 1939. szeptember 2. és 1945. április 4. között elhagyta, és nem tért vissza 1945. október 31-ig. A háborús távoliét okát is meg kellett adni: deportált, orosz hadifogoly, nyugatos stb. 3. Ha az ingatlan tulajdonosa háborús távollétéből visszatért, birtokba helyező határozattervezetet kellett felküldeni jóváhagyás végett. Ehhez mellékelni kellett az igazolóbizottsági határozatokat és a népügyészségi bizonyítványt. 4. Ha a jogerős hagyatékátadó végzésben megnevezett örökösök jelentkeznek, a 3. pont szerinti birtokba helyezésnek volt helye. 5. Ha az ingatlan tulajdonosait deportálták és a rendelet 3. § 2. bek. alapján megnevezett személyek közül valaki jelen volt és nem volt háborús távollevő, akkor a 2. pont szerint kellett eljárni. Erre a rendeletre írásban válaszolt Papolczy. Megállapította, hogy területén az elhagyott ingatlanok nyilvántartása „nagy százalékban hiányos”. Ezeket a hiányokat rövid hivatali ideje alatt nem tudta pótolni, mert nem volt rá sem kapacitása, sem utasítása a nyilvántartás módjára vonatkozóan. Véleménye szerint ezen ingatlanok „nyilvántartásba vétele és határozatilag történő feldolgozása teljességgel lehetetlen", ehhez nincsenek meg sem a személyi, sem az anyagi feltételek. Becslése szerint „cca. 3-400-ra tehető azon ingatlanok [!] 126 Uo. 68
