Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)

faji, vallási vagy más fasiszta szellemű zaklató rendszabály tárgyai voltak, amennyiben azokra nézve a jelen Szerződés életbelépésétől számított hat hónap alatt örökös nem jelentkezett vagy igénybejelentés nem érkezett, át fogja ruházni az ilyen személyeket, szervezeteket, vagy közösségeket Magyarországon képviselő szervezetekre. Az átruházott javakat ezek a szervezetek az említett magyarországi összességek, szervezetek és közösségek életben maradt tagjainak támogatására és helyreállítására fogják fordítani. "106 Az 1947. évi XVIII. törvénnyel a békeszerződést becik- kelyezte a magyar országgyűlés. A törvények ellenére az elhagyott zsidó vagyon mégsem került a hazai zsidósághoz, mert azt időközben államosították, szétosztották a lakosság között, és egy részét eltulajdonította a formálódó új elit.107

3.5. Az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának tevékenysége

1945 májusában állították fel az Elhagyott Javak Kormánybiztosságát (EJK) a 727/1945. M. E. rendelet alapján. A kormánybiztosság kezelte a háború alatt gazdátlanná vált vagyonokat, az elhurcolt és elhunyt zsidók vagyonát és az országból elmenekültek vagyonát is. Az elmenekült arisztokraták jelentős tárgyi vagyona is az EJK-hoz került, tehát igen jelentős ingó és ingatlan vagyon felett rendelkezett e szervezet.108

Az elhagyott javakat mindenkinek kötelező volt bejelenteni a hivatalnak a 2490/1945. M. E. rendelet alapján. Ezt hirdetmény formájában 1945 nyarán igyekeztek a lakosság tudomására hozni, de csak kevesen jelezték, hogy elhagyott ingóságok lennének náluk. Ezért 1947 nyarán ismét megpróbálták felhívás keretében rábírni a lakosságot, hogy jelentsék be a náluk lévő elhagyott javakat. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja, Pető Lajos 1947. augusztus 26-án írt a megye valamennyi városa polgármesterének és a járások főjegyzőinek is. Levelében kifejtette, hogy „a felszabadulástól az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának felállításáig eltelt mintegy hat hónapnyi idő alatt, az akkori bizonytalan jogi helyzetben, a városok és a községek hivatalai lakásokat és vele bútorokat, vállalatokat, malmokat és egyéb javakat, a községi fóldbirtokrendező bizottságok pedig távollévők ingatlanait utalták ki vagy adták át anélkül, hogy ezt a 10 490/1946. M. E. rendelet szerint az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának bejelentették volna. Ily módon számtalan lakásberendezés és felszerelés van jogcím és bérfizetés nélkül használatban. " A főispán a levelében azt is megjegyezte, hogy aki nem jelenti be a nála lévő elhagyott ingóságot, a rendelet 44. §-a értelmében sikkasztást követ el. Levele végén a főispán egy nyakatekert mondatban sajátos ösztönzéssel igyekezett a tisztviselőket az ingóságok felkutatására motiválni: „A Miniszterelnök Úr felhatalmazott annak közlésére, hogy azokat, akik jelentős számú elhagyott javakat felkutatnak és bejelentenek, jutalomban fogja részesíteni és elismerésének fog kifejezést adni azon közigazgatási tisztviselőkkel szemben, akik megfelelő eredményt mutatnak fel. "109

106 párizsi Békeszerződés, 1947. február 10. Romsics: 483^84.

107 1993-ban az Alkotmánybíróság a 16/1993. AB határozatban megállapította, hogy Magyarország csak részben tett eleget a Párizsi Békeszerződésben foglalt kötelezettségvállalásának, ugyanis a 27. cikk 2. pontjának nem tett eleget, és az Mzsbet-ben vállalt kötelezettségeinek sem. Az Országgyűlés 1996-ban hozott határozatával az Mzsbet-ben vállalt kötelezettség teljesítéséhez létrehozta a zsidóságot segítő közalapítványt (Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány) és induló vagyonnal is ellátta azt. Jelentés a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány gazdálkodásának ellenőrzéséről. Az Állami Számvevőszék jelentése 15-16. o.

108 Ungár Lajos szerint az EJK országosan 19 500 házingatlannal, 2600 mezőgazdasági ingatlannal, 500 iparvállalattal és több mint 10 000 értékkel és drágasággal rendelkezett, www.interdnet.hu/zsido/ UJELETAi2000_0707.html (Utolsó letöltés: 2008. január 12.)

109 Nagykőrös város polgármesteri iratai XXII. 102, 7506/1946.

63