Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
1946. október 16-án levelet küldött a lakáshivatal a polgármester megbízásából a IV. kerület vezetőjének. Ebben kifejtette, hogy „felkérem, hogy ma de. 12 óráig az orosz tiszti lakásból egy megfelelő bútorozott szobát a rendőrfőkapitány úrnak igénybe venni szíveskedjék és azt haladéktalanul hivatalomnak kérem jelenteni. Amennyiben megfelelő lakás nem állna rendelkezésre, kénytelen leszek karhatalommal a körzetet felülvizsgáltatni". Másnap, október 17-én újabb hasonló tartalmú levelet kapott a IV. kerület vezetője. Ebben a levélben a lakáshivatal vezetője kifejtette, hogy „felhívom, hogy körzetében Szidor József városi tanácsnok úr részére 2—3 szoba, fürdőszoba és mellékhelyiségekből álló lakást bérbevételre, illetve kiutalásra soron kívül jelentsen be. A jelentést 8 napon belül írásban kérem." Úgy tűnik, hogy a korabeli új elit tagjai is viszonylag gyorsan juthattak bebútorozott, belvárosi lakásokhoz.104 105 A lakáshivataltól a kerületvezetőhöz érkeztek nagy számban elhelyezési kérelmek is. A negyedik kerület anyagában 47 kérelem található. Vannak olyanok, akik konkrét házba vagy csak utcába kémek elhelyezést, a kérelmezők között vannak szovjet katonák is és helyi lakosok is, sokszor ki sem derül az igénylő személye. Vannak, akik mentesítési kérelmet nyújtottak be annak érdekében, hogy bizonyos lakásokba ne szállásoljanak be oroszokat, mert az ott lakók betegesek. 3.4. A zsidó vagyon sorsa a második világháborút követően A második világháborút követően a zsidóság vagyonának sorsa ellentmondásosan alakult. Egyrészt sorra jelentek meg olyan rendelkezések, törvények, nemzetközi szerződések, amelyekben a magyar kormány vállalta, hogy az elhagyott zsidó vagyont átadja az OZSHA-nak. Másrészt a tényleges gyakorlat nem követte a jogi rendezés irányait. A 200/1945. M. E. rendelet hatályon kívül helyezte az összes olyan törvényt és rendeletet, amely a zsidóságot hátrányosan érintette. Ezt követően a magyar kormány rendezni kívánta a zsidóság vagyonának kérdéseit. 1946. november 15-én lépett hatályba a magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegzéséről és következményeinek enyhítéséről szóló 1946. évi XXV. törvény (Mzsbet). Ebben a törvényben az új hatalom rendezni kívánta a korábban elkövetett vagyoni sérelmeket. A törvény 2. § (1) bekezdése értelmében azokat a zsidó javakat, amelyek örökös hiányában a magyar államhoz kerültek, az állam egy külön zsidó alapnak fogja átengedni. Azon zsidó személyek hagyatéka is, akik 1941. június 26. és 1946. december 31. között üldözöttek voltak, vagy életüket az üldözés miatt elvesztették, a zsidó alapra szállt át, a külföldről hazaszállítandó zsidó vagyonnal együtt. „Azt, hogy valamely hagyaték a jelen § rendelkezései értelmében az államot, vagy az alapot illeti-e, az alap intézőbizottságának meghallgatása után háromtagú intézőbizottság állapítja meg. A bizottság elnökét a közigazgatási bíróság ítélőbírái sorából annak elnöke, egy-egy tagját pedig a pénzügyminiszter és az alap intézőbizottsága jelöli ki. "los A Párizsi Békeszerződés is arra kötelezte a magyar kormányt, hogy a holokauszt áldozatainak vagyonát adja át a magyarországi zsidó szervezeteknek. A békeszerződés 27. cikkének első bekezdése kimondja, hogy Magyarország kötelezettséget vállal arra, hogy zsidók zár alá vett, elkobzott vagyonát, tartozékaikkal együtt visszaadja, vagy ha ez lehetetlen, megfelelő kártalanítást ad. A második bekezdés szerint „A magyar kormány mindazoknak a személyeknek, szervezeteknek vagy közösségeknek Magyarországon lévő összes javait, jogait és érdekeit, akik, illetőleg amelyek egyénenként vagy mint összességek tagjai 104 Uo. 6. doboz. 105 Az 1946. évi XXV. törvény, A magyar zsidóságot ért üldözés elítéléséről és következményeinek enyhítéséről 2. §. Romsics Ignác (szerk.): Magyar történeti szöveggyűjtemény 1914-1999.1. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 473—474. o. 62
