Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT DSIDA JENŐ - Vincze Ferenc: Ideológia és rekanonizáció (– az 1956–57-es Dsida-vita diskurzusa és retorikája –)
Vincze Ferenc Ideológia és rekanonizáció- az 1956-57-es Dsida-vita diskurzusa és retorikája A második világháború utáni Romániában hatalomra került kommunista rendszer a társadalom és a kultúra minden területét birtokolni és irányítani akarta. A szépirodalom korabeli lehetőségeit, határvonalait és a róla szóló diskurzust az az irodalomkritika szabta meg, mely teljes mértékben megkísérelte kiszolgálni a politikai hatalmat. Az irodalom kritikai értékelését az általam tárgyalt időszakban - 1956 és 1957-ben - többnyire két periodika végezte: az egyik a heti rendszerességgel megjelenő kolozsvári Utunk, a másik a marosvásárhelyi szerkesztésű havilap, az Igaz Szó.1 Ahhoz, hogy az 1956-ban és 1957-ben, az Utunk hasábjain lezajlott, Dsida Jenő költészete és újságírói szerepvállalása körül kialakult vitát megérthessük, bizonyos mértékben szemléltetnünk kell azt a diskurzust, melyet főként a fentebb említett lapok irányítottak. Egy irodalompolitikai diskurzus természetrajza Az 1945-öt követő politikai változás Romániában egy totalitárius rendszer hatalomra jutását eredményezte, mely a kommunista ideológiát tűzte zászlajára, és a kommunizmus megvalósítását tette meg céljául.1 2 A rendszer osztályharcot hirdetett, s a társadalom alappillérének a dolgozó parasztságot és a városi munkásságot tekintette. Teljesen új alapokon kívánta újraszervezni a társadalmat, s ebben a két világháború között közéleti szerepet vállaló értelmiség, a hajdani gazdatársadalom és az egyház periférikus helyre szorultak, sőt, a rendszer által felvázolt ellenségképet főként a fentebbi csoportokról mintázták. A kommunizmus megvalósítása lebegett célként minden társadalmi csoport előtt, s a hatalom ennek teljesítését az előre megszabott és kidolgozott tervekben látta. A tervgazdálkodás eszméje pedig egyaránt jelen volt a gyárakban és a mezőgazdaságban, s végül az élet minden területén megjelent. A politikai helyzet e rövid felvázolása csupán azt a célt szolgálta, hogy ezek után könnyebben bemutathassuk azt a hatást, melyet a hatalom az irodalomra gyakorolt. 1 Az Igaz Szó és az Utunk között meglévő, éppen ezekben az időkben egyre erőteljesebbé váló feszültségről és a későbbiekben kipattanó Földes László-ügyről még szót ejtünk. 2 „Az ötvenes évek Romániában egyértelműen a hatalom erőszakszervezetekre alapuló kiterjesztésének, megszilárdulásának - a totális rendszer kialakításának - korszaka. A kutatók sarkított, vitára ingerlő állítása szerint a sztálinizmus ebben a korszakában a párt a kialakuló rendszer egyetlen politikai aktora." Gagyi József: Magyar Autonóm Tartomány: egy centralizációs kísérlet, in Autonóm magyarok? Székelyföld változása az „ötvenes" években, szerk. Bárdi Nándor, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005, 401. 75
