Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Beke József: Édös anyanyelvünk (Gondolatok a Kecskemét környéki ö-ző nyelvjárásról)

Albert Zs.: Kassák.

Papp T.: Igen. „Úgy nézlek, akár a gyerekkor rétjeit, mikor az első fiivön rózsaszín csikók heve- résztek a napban pünkösd havában. Úgy elhallgatom mily nesztelenül, remegőn hullatják otthon, kertjeink mélyén virágjukat az almafaágak." Gyönyörűen.

Albert Zs.: Ezt Párizsban.

Papp T: Ezt Párizsban, vagy közvetlenül Párizs után. A másik, ami meglepett, több verset írt Párizsról, Párizsban, az egyiknek az a címe: Jó reggelt Párizs! A másiknak: A Cité, a Szűz oltára, és az is érdekes, párizsi verseit mind úgy kezdi, hogy először letesz egy téglát. Valamit, ami nagyon pontos, és változhatatlan. Például úgy nyitja az egyik versét, hogy „Pontosan nyolc óra tizenöt perckor fut be az expressz / a Gare de l'Est-re." Vagy: „A szőke Szajna öt híd alatt fut el." Ezek mind ilyen nagyon konkrét dolgok. „A Notre- Dame- ban egy oltár alatt." „Ez itt a tér." Ezeket kezdi aztán kibontani. De mindig leteszi előbb azt a téglát, ahonnan elindulunk, ahonnan rácsodálkozunk a világra.

Egyszer elhatároztuk Rosenberg Ervinnel, hogy este elvisszük Tamás bácsit a Pigalle- ra is. Hát Istenem, ötvenegynéhány éves korában még egy református tiszteletes úr is megengedhet ennyit magának. Jött, nagyon élvezte, nézegette a színes kirakatokat, egyik kávéháznak nyitva volt az ajtaja, igen nagy mellű hölgyek ültek bent a pultnál, kikenve- kifenve, meglehetősen csinosan, elegánsan. Tomi bácsi nézte őket, húztuk, hogy megyünk tovább, de ő még egy kicsit nézi őket. Azt mondja, hogy menjünk be! - Ide nem megyünk be, Tomi bácsi. - Hát miért nem megyünk be? - Mert olyan kávéházba, ahol fiúk ülnek az asztalnál, oda nem megyünk. - Összeomlott az öreg, transzvesztiták voltak mind. De aztán megköszönte, hogy ilyen helyet is mutattunk neki, mert nem is tudta elképzelni, hogy ilyen létezik.

Számomra rendületlenül nagy talány, hogy Kiss Tamás és Kéry nem kerültek közelebb egymáshoz. Kéry a budapesti Magyarság című lap szerkesztője volt, olyan emberek írtak a lapba, akik Kiss Tamásnak is közeli, most nem azt mondom, hogy barátja, de irodalmilag valamilyen módon közeli ismerősei voltak: Lengyel Balázs, Nemes Nagy Ágnes, Jékely Zoltán stb. Két ilyen nagy ember, hidegen egymás mellett, annak idején, aztán Kiss Tamás nőttön-nőtt, amint térben és időben távolodik, a másikkal viszont ez fordítva történt.

Albert Zs.: Akkor lehet, hogy ezért nem.

Papp T: Lehet, hogy megérezte.

Kiss /.: Más típusú ember volt.

Papp T: Ugyanakkor Kormos Pista mesélte nekem, hogy mikor Kéry László száműzetésben volt Debrecenben, ő jóban volt vele, Kéry meg valamelyik ismerőse karácsonyra meghívta Pistát Debrecenbe, hogy töltsék együtt az ünnepeket. Mindenki vitt valami hülyéskedő karácsonyi ajándékot. Kéry az Animal Farm-ból lefordított egy bizonyos meny- nyiséget, és azzal ajándékozta meg a társaság tagjait, amit még az este saját szórakozásukra eljátszottak. Persze, zárt ajtók és ablakok mögött. Ez pedig 1950 karácsonyán történt.

Kiss A.: Debrecen is kétféle azért.

Buda F.: És azért az a másik fajta Debrecen a súlyosabbik.

Kiss A.: Mindenhol a másik fajta a súlyosabb, de az értelmiség ott nagyon erősen tartotta magát. És nem csak a humán értelmiség tartott össze. A debreceniségnek az volt a hihetetlen előnye, hogy a vegyésztől az újságíróig, a teológustól a költőig, képzőművészig, mindenki együtt volt, és boldogan voltak együtt, mert az otthonosságot ez adta számukra. A szellemi otthonosságot.

Albert Zs.: Egyébként a korábbi Debrecenben nagy, komoly kulturális irodalmi, zenei élet volt. Legalább olyan, mint később Pécsett, ha nem jobb. Ebbe is tartozott Kiss Tamás, az aztán valahogy elhalkult. Hát nyilván azt is megszüntette a diktatúra. Én magam, gondolom, szívesebben mentem Pécsre, mint Debrecenbe.

77