Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Beke József: Édös anyanyelvünk (Gondolatok a Kecskemét környéki ö-ző nyelvjárásról)
Albert Zs.: Mindegyiknek megvolt az egyénisége, talán ő a leginkább klasszikus, a klasz- szikus formákat leginkább ő művelte. Kiss /.: Emlékszem, hogy valamikor a hatvanas évek elején Szabó Pál meg a felesége Debrecenbe jöttek, majd valamelyik nyírségi faluban volt író-olvasó találkozó. Eljött oda Kiss Tamás is, és tapasztalhattam, hogy milyen jó kapcsolata volt Pali bácsival például. Jó baráti viszonynak láttam ezt, de hasonlókat mondhatnék Veres Péterről is. Láttam őket egy rendezvényen beszélgetni. Az egyik Biharugra, a másik Balmazújváros, és Kisújszállás is ebben a térségben van. Papp TI: Ebben az időben nagyon nyomták a költőket, hogy írjanak vonalas verseket. Akkori ismereteim szerint Debrecenben két ember volt, aki állandóan szlalomozott ezek között a kötelező dolgok között, az egyik Kiss Tamás, aki tudatosan meg okosan táncolt, a másik Boda István. Bodát emlékszem úgy ismertük meg, hogy ez az a költő, aki csak szerelmes verseket ír. Remek ötlet volt kikerülni a kötelező „egyházi" szöveget. Én nem tartom megbicsaklásnak Tamás bácsi Kuli című versét, amit az Építünk második számában közölt, 1950 őszén. Nagyon ügyesen, ő a szegénységre, a nyomorra hegyezte ki a mondanivalóját, és a problémát Kínába teszi. Meglepő, utólag meglep, hogy Kéry László és Kiss Tamás nem voltak jóban. Nem látszott rajtuk, hogy haragban lettek volna, de mint két idegen, vagy két seprűnyél, elmentek egymás mellett. Két önálló egyéniség: Kiss Tamás debreceni református pap-költő. Kéry László a Magyarság című lapnak volt a főszerkesztője Budapesten, és 1947-ben egy Lukács-cikk nyomán úgy kirúgták, hogy a lába se érte a földet. Száműzték Debrecenbe. Ezt mi nem tudtuk, bár Kéry osztályfőnökünk volt. Kiss ].: Osztályfőnökünk volt, az indulásnál. Papp T: Angolt is és magyart is tanított. Kiss /.: Nekünk magyart tanított hivatalosan. Papp T: Egy darabig igen. Az igazság az, hogy mi csak azt tudtuk róla, hogy egy nagyon okos úr, aki az összes többi tanár közül azzal válik ki, hogy szigorúan úriasan öltözik, és úgy is viselkedik. O nem mondta, hogy elvtársak. Belépett az osztályba és azt mondta: uraim! Albert Zs.: Jártam nála többször Debrecenben, mindig olyan csöndes volt, egy kicsit méltóságteljes, egy Weöres Sándornak, Jékelynek, akár Csorba Győzőnek - akik ugyanez a társaság -, Takáts Gyulának, nemcsak a versei voltak avantgárdok, hanem a viselkedésük is szabadabb volt, mintha valami lekötötte, megkötötte volna Kiss Tamást. Talán a gyerekkori emlékek, vagy így született, hát nem tudom. Görömbei A.: Bizonyos értelemben az is nyilván visszafogta, hogy ő pap is volt, református teológiát végzett, kezdetben papként is szolgálatot teljesített, másrészt pedig visszafoghatta őt az is, hogy egész életében tanárként működött, és ez a tanári fegyelmezettség is jellemezte. Én voltam benn az óráin is, a Kossuth Gyakorló Gimnáziumban volt ő is vezető tanár. Bállá Gyula és Nagy János voltak kiváló kortársai, tanártársai. Tamás bácsiból ott is a versek szeretete, az irodalom szeretete sugárzott, de valóban visszafogott személyiség volt, a visszafogottságot, mint említettem, kései költészetében az önirónia tudta aztán színezni. Tamás bácsi nagyon mély ember volt, és nagyon nagy kultúra birtokosa. Mindig csodáltuk a műveltségét, csodáltuk azt, hogy mennyire ismeri másoknak a munkáit. Csokonairól úgy írt nagyon szép regényt, hogy közben a tizennyolcadik század végének, tizenkilencedik század elejének egész kultúráját elevenen megmutatta. Albert Zs.: Egyébként műfordítóként is működött. Görömbei A.: Műfordításaiban, esszéiben valóban megmutatkozik ez a széles körű műveltség. Különösen Debrecen múltját kutatta nagy szenvedéllyel, mert meggyőződése volt, hogy a nagy kultúrához hagyomány kell, a nagy kultúra mindig messziről jön, és ezáltal válik tartóssá. Irta is az egyik versében, hogy ő annyira megőriz mindent, hogy már ő is megőrzendővé válik. Tehát az őriző egy idő után olyan értékek birtokosa, amelyek 75
