Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Albert Zsuzsa: Legenda Kiss Tamásról

mutatkozó viszonyba, amire a fiú igazítaná későbbi egzisztenciájuk megteremtése érdekében, a könnyen múló testi kapcsolat helyett az öngyilkosságot választja. Bíró Juli történetét ugyancsak meseformulával vezeti be, majd a saját beavatottságát nyomatékosító, ám az első kézből való közeliséget mégis kizáró személyes ismereteket is a történetbe elegyít, és mindvégig a szóbeli előadás fordulataira támaszkodva mesél. A becsület hatalmáról szóló történet mindvégig kimondottan balladaszerű, súlyos, drámai fokozásai nyomán az emberek közötti történések mögött mintha valami más természetű, ősi, emberfeletti gonoszság is munkálna, ám az általa gerjesztett gőg és dölyf kegyetlen büntetést von maga után. Mint a mesében. Talán ebben a történetben van jelen minden, amit Sánta Ferenc ösztönös íróként magával hozott, és amit ebből a gazdagságból formailag felhasznált.

A novellák sorában megjelenik egy teljesen más szólam, a szociográfus megfigyeléseit, a történések alanyainak megszólalását szintetizáló, tényszerű közlés, ami azonban ugyanazokat az erkölcsi alapvetéseket hangsúlyozza a megváltozott körülmények között, a közelmúlt és a jelen tükrében, mint a mese homályába vesző kor felidézésében. Sánta írói tehetsége ezeket a történeteket is messze átemeli a szociográfia sematikus buktatóin. A Föld című novellája 1960-ban játszódik, amikor az 1945-ben földecskéhez jutott nincstelen belekényszerül a kollektívába. A kedélyesen indított történet egyszerre elbeszélőt, vele együtt szerkezetet vált, s a szőlőhegyen találkozó három férfi beszéde mély keserűséggel vall a nincstelenség, a valamicske birtoklás, az újbóli földnélküliség három stációjának embert próbáló, kíméletlen idejéről. A Sánta által szerepeltetett egykori cselédek legmélyebb meggyőződése, hogy a föld a munka mellett egyedüli letéteményese, megalapozója a birtoknak, a vagyonnak, a kenyérnek, az életnek, a megélhetésnek és a jövőnek. A Föld, csillag történetében bennfentességét az eseményeknél való jelenlétével hangsúlyozva a maga elbeszélése és a külső beszélő szövege által mutatja be a cselédből lett, majd megbukott tsz-elnököt, vele együtt a kort, a falunak és a tanyavilágnak az új viszonyok között magát nehezen fel- és megtaláló embereit. A nincstelenséget, a kétkezi munkát gyökeréig megélt, a marxizmussal barátságot soha nem kötő Sánta Ferenc elbeszéléseinek erkölcse és meggyőződése, hogy az ember csak a saját birtokán és saját munkájával termelt javak által képes emberi módon élni, de ez tulajdonképpen együtt soha nem adatott meg számára, vagy kiszolgáló, ritkábban kiszolgált lehetett, s az ezer évből az a másfél évtized, amikor a szolgáló is valamicske birtokhoz jutott, nem propagandára lelkesítette íróként, hanem csak megerősítette az örök igazságtalanságban való meggyőződésében. A Hold című elbeszélésében fejti ki, hogy a földosztásig minden az uraságé volt, aki az égre is úgy tekintett, mintha sajátja lenne, és a cselédek is titokban hozzá imádkoztak a templomban, hiszen övé volt minden, amiből csak valami hasznuk volt. A földosztás, majd a kollektivizálás feje tetejére állította ezeket a viszonyokat, és tulajdonképpen mindenkit választásra kényszerített, valahogy folytatni kellett az életet, de semmi se volt már olyan, mint régen, a reflexek még működtek, de az újra való rászokásra nem jutott idő. A három novella, a Föld, a Föld, csillag, s a Hold a falu és a paraszti világ átalakulásával foglalkozik, ami - kortársként szinkron eseményt művészi élményként megfogalmazni - írót próbáló vállalkozás, teljesen más irányvétel, mint az Olasz történet ciklusának tehetetlenségképe, noha ezekben az írásokban is ugyanúgy a hatalom, az erkölcs és a választás lehetősége, illetve lehetetlensége kerül középpontba. Sánta tépelődései, munkájával szembeni örökös elégedetlensége ezekben a novellákban biztos, ma is érvényes szerzői nézőpontot hoztak létre, és megteremtették a megfelelő nyelvi formát is az elbeszélhetőséghez. A történetek lejegyzője szinte csak véletlen szem- és fültanúja a történéseknek, nem is riporterként, inkább szenvtelen jegyzetelőként van jelen az eseményeknél, ahol kell, a főszereplőkön kívül mást is megszólaltat. Bemutat pro és kontrát, a kisparaszt küzdelmét a kevés földdel és a bukott tsz-elnök mosolyát afölött, hogy karrierjét tulajdonképpen a kollektív építésé48