Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Szuromi Pál: Egy kivételes nyomhagyó (Deim Pál művészi számvetéseiről)

vetlenebb testi, mint az anyagi képzetű ámyékzónás felületeket. Sőt gyakran a háttér is az aranyfényű, isten közeli régiókhoz igazodott. Majd a reneszánsz, az újkor realisztikusabb századai után a modem művészet ismét rátalált a tipologikus, jelszerű és személytelen emberkép megannyi leleményes változatára. S ezzel együtt nomád, természeti vonzalmait sem titkolta el (1.: Brancusi, Apr, Henry Moor, aztán Léger, Miro, Klee munkásságát, nem beszélve az olasz metafizikusok vagy a bioromantikusok széles sodrú mozgalmáról).

Hogy mi köze e vegyes, historikus példáknak Deim Pál kortársi életművéhez? Szigorú pozitivista értelemben bizony vajmi kevés. Lényegi, szellemtörténeti vonatkozásban viszont annál több. Aki valamelyest ismeri e termékeny alkotó több mint fél évszázados munkásságát, az tudja, hogy nála is perdöntő szerepet kap az embercentrikus láttatás. Már pályája elején egy olyanféle organikus, síkszerű és mobilis alakzatot teremtett, amely mindenekelőtt báb- és idolszerűségével fogja meg tekintetünket. S ahonnan a törzsökös analógiák is értelmet nyerhetnek. Aztán a fiatal, magára találó művész egyre-másra jellegzetes, komplett motívumkészletekre hivatkozik. Előfordul például, hogy alakjai környezetében átlósan sodródó raszteres, ornamentális hatású ovális formulákat szerepeltet. Mintha korszakunk sorozat- és mennyiségelvű mentalitásáról akarna érzéki jelzéseket adni. Ahogy ezt a hajdani ikonfestők az arany ragyogású istenkeresésben találták meg. Ennyit a távlatosabb történelmi kohéziókról.

Máskülönben az egyik leggyökeresebb, leghagyománytisztelőbb hazai képzőművészszel van dolgunk. A szentendrei Deim Pál magvas, szuverén formanyelve tudniillik jórészt az itteni festészet progresszív örökségéből sarjadt ki. És itt elsősorban Barcsay Jenőt, Vajda Lajost és Gadányi Jenőt kell kiemelnünk. Szinte a legnagyobbakat. Ami azért nem akármilyen kihívás egy pályakezdő alkotónak (hatvanas évek közepe, vége). Jó páran bele is buktak ebbe. Ő azonban remekül ráérzett az elődjeire alapozó formamodulációs, továbbépítési lehetőségekre. Mármint az egyre általánosabb, személytelenebb figurakiképzésre, egyszersmind a lakonikus, önelvű térstruktúrákra. Nem is szólva Vajda kifinomult, lebegő pointilizmusáról, ami nála elég gyakran tapétaszerű motívumhálóvá vedlett át. Valószínűleg a pop-art sorolásos, profán technikáinak hatására. Ennek köszönhető azután, hogy művei átfogó, értelmező szövetei időnként kimondottan felerősítik, időnként pedig ellágyítják, intimizálják ember- és bábközpontú világképét.

Talán ennyiből is kiderül: Deim Pál érett, kimunkált művészetében a hangulati, tartalmi dinamikának erőteljes sodrása van. Pedig valójában egy szokatlanul koncentrált, szűkszavú művészről kell tudomást vennünk. Marionettes lényei körül többnyire csak architektonikus képzetű fal- és boltívelemeket, egyben beszédes ablak-, képkeret- és corpusmotívumokat találhatunk. Miként színvilágát is egyféle visszafogott, pasztelles lágyságú dekoratív, lírai atmoszféra járja át. Más kérdés, hogy a gömbölyded, organikus alakok és a szikár, mértanias miliők kapcsolatrendjében nyilvánvaló feszültségek vibrálnak. Amit a sík- és térszerű formatartalmak, a fény-árnyék komponensek még inkább felhangolnak. Már csak azért is, mivel képei felületén sorra-rendre talányos, statikus és titokzatosan elsuhanó halandók bukkannak fel. Ezeknek pediglen egy racionális küllemű, de mégiscsak nyitott, végtelen univerzumban kell megtalálniuk a maguk speciális küldetését.

Úgyhogy egy meditativ, filozofikus nyomkeresővel állunk szemben.

Jól mutatja ezt a korai esztendők egyik legrangosabb teljesítménye, a Csend című temperasorozat (60-as évek vége). Itt már a címadás is jelzi: a szerző amolyan szubjektív, bensőséges ember- és létanalízisre vállalkozik. Lépten-nyomon variálja az ablak- vagy képszerű térrácsok formai, iránydinamikai pozícióit, nem beszélve a kugliszerű figurák mennyiségi, alaki megjelenéséről. Ami annyit tesz: Deim Pál különleges gondot fordít tematikái szakmai, szerkezeti és tónusritmikai kidolgozására. Ahogy ezt Barcsay mestertől

30