Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Tandori Dezső: Érzületi pótkötet

nekem, ha nem kézzel teszem (mind többször), ilyen iparosság a fizikai részben. A munkát nem feledni: ez nem az, hogy fahordónak tanulok ki vénségemre, bádogegyengetőnek.

Öreg vagyok. Rosszak a láb- és kézlehetőségeim, nehéz a légzésem, lefogyok, meghízom, verébkém mellett vagyok csaknem egész nap, nem mozgok. Nem olvasok - és sokat (pl. könyvfolyóiratoknak) olvasok. De könyveimet együtt-tudni imádom főleg. Churchill írt ilyet, nem akarok törleszkedni. Jó vicc. Rábízhatom ügyem olvasómra? Hogy az EGYETLEN (Tör. Haml.) kötetben megtalálja ezeket? így a jobb.

Nekem jó lenne vajon, ha minden úgy valósulna, ahogy evidens, nekem... érzületem szerint? Vagy ez már egy érzület-plusz? Az érzületből is kihajoltam, mint egy teljes térnyi szélből?

Elet és líra között ez a különbség: költészetben JÓL mondható, hogy félrehajol... teljes témyiből. Aki az életben ilyet mond, az sajnálatos, röhejes, kötözni- bolond alak.

Igen?

Vagy valaki, aki még most sem adja meg magát, és mint főszerkesztőm biztatott rá, küzd?

Hát... ki-ki döntse el maga.

Vigyorogva végzem ezt, azért.

Bár igen komoly is. Nem épp elismerésük írtam a múltkor: „Köszönöm... csak az ilyen irodalmi elemzésben" (mint a tiétek, ott) hinni nem nagyon hiszek. Vigasz legyen: nem hinni már inkább hiszek."

S: Zárszó

Na ne. Csak ezt még: főszerkesztőm mondta, „ne add meg magad semminek".

Nem adom.

Ld. a bíró megadta a gólt, a találatot, a pontot. Én nem adom meg magam.

Mit adok meg, mit nem, az én dolgom.

Más, megint, amit elvesznek.

Megint?

Ennyit se kell mondani. Kezdettől ez volt. A teljes térnyi szél. Egy érzületet legalább félrehajlítok. Ez is nagy bizalom és szent-az-én-hitem kérdése.

Hibbantság? Nem. De az a bizonyos porszem sem hibbanhat „el".

Hamlet? Ez volt ráérzés: „Egy verébfi se eshet le a Gondviselés akarata nélkül." (Módosításomban.) Most a verébkém már „arra" jött, hogy verébkét se többé, én nem. A kiváló szakházaspár, Becsei Annáék... de hagyom, profiság volt jelen. B. A. felhívott minket: nevelek magának egy verébkét, kétnaposán került hozzám. (Bevitték az Élet-Halál-Házba, Állatkert.) Mikroszkóp alatt etették stb., az összetört lábú, sebzett hasú, tollatlan húscsomót? Ki volt a Gondviselés? B. Annáék szerint én (feleségemmel itt mi ketten), mert „hogy el ne szálljon", mármint én ne szálljak ki a teljes térnyi szélből. Most aztán. Itt a Veréb Józsi. Épp dalol a gépelésre, hím madárka, hanganyag! Percem sincs mellette, nem is akarom. De ha ő nem lenne, volna percem is? Hát ez az.

27