Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Tandori Dezső: Érzületi pótkötet

Csak ne kérdezze itt senki, hogy mi.

Feledett hát, ami lettem, az lett, aki nélkül?!

* * *

Ezt is megírtam valahol: nagyanyám óbecsei volt, Turfitt Anna. Apám szerint: aki az annyit se bírta, hogy az Anna nagymamival kijöjjön, az... Nem fejezem be. Becsei Annáékat elég gyakran felhívom.

S kezdődik élőitől, irodalmian: nem lehet azt mondani, hogy reménytelen, mert - sorolhatnám őket - esztétáim, irodalmáraim... akik érdemleg írnak rólam, értésből... nekem ez jó érzület. Mégse félrehajolni? De nem, nem.

Azt nem szabad feledni, hogy - jóimmal együtt - velem együtt - az egész mégis: reménytelen.

Remény helyett az ember tesz ezt-azt. Az aztán hátha feledheti, hogy mi volnánk azok.

* sí- *

(És hát jó, igen, hogy az egész művészet-ügy nem ér annyit, hogy bárkit lene- veletlenezzenek, vagy bárkit előtte megsértsenek... bizonysága a mellékelt rajz. Igen, ami komoly: engem akkor sért meg igazán bárki, ha nem hiszi el, komolyan távol vagyok... NE! ÉS A VILÁG! S hogy ez a rajz minden részében rossz, egészében mégis tünemény, nem? Na.

28