Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Tandori Dezső: Érzületi pótkötet

Mi marad? Hogy lejön a hidam, jön a fogorvoshoz menés.

Prosztatám stb. És műtét.

Lábam töröm, aztán...

Meg a többi.

Teljes kudarc. Tehát nem olcsó ez a végesített végtelen, ellenkezőleg. A legveszélyesebb. Vagy madárkám élete. Mondom, szeretteim épsége. Nem nevetség: az ország valami fennmaradása. (Holott mikéntjeiről igencsak megvan a véleményem.)

Kihajolhatok-e a kömyezetpusztulás (állatok, óceánok, fák) teljes teréből? Nem. Majdnem azt mondhatom: az olvasó érzületén (szinte érzetén) múlik, hol szab „nekem" határt, mi az, amennyit elfogad, hogy még azt érezhesse, neki is szólt a dolog.

Ez annyira tiszta és átütő példa volt, hogy se önmagam illusztrálására, sem bizonyítására nem hozhatnék fel továbbiakat. Egy darabig mégis. Évszámok mellőzve, 1960-66, ez a lényeg.

Nézésem mögül elmozdulok, képeivel nem fedi el, aminek már nevet sem adok... és áthullok eszméletemen, állandóan következem. Zenőn. S a végcél nem lesz meg, a végtelen vége. Vagy az, hogy megrémülök, mi készül. Itt is: mindenemet végképp egyféleként kapom vissza. Másutt: elvesztem egészemet, meglelem részeit, de ezek a töredékek már csak idegen egészek.

Nem mondom, egy verébkét nem nevelnék fel ilyen „elvek" alapján. Nem, de ezek nem elvek. Ez gondolati produkció, melynek magam fizetem az árát, de nekem épp ez az azonosulás - ha nehéz is! - életemé a gondolattal, ez az „üdv". Ahogy már lennem se kell, úgy már nem is vagyok. (Versek a kötet elejéről.) Ha én annyiképp nem akarnék meglenni (ez nem becektti stb.), hát jó, minél kevesebbféleképp kell meglennem. Társalogni stb., magyarázni. Felháborodni. Bizony, még globális dolgokon se. Ez aztán vitatható. A felháborodás helyett a meg-nem-lét gesztusai jöhetnek etc. De nem is keleti kolostor, nem ám, vagy ily hite-se-hit. Kis pátosz is volt anno, de a hirtelen rám nyílt határ: tisztára Wittgenstein, létezésünkről, mely nem a világ, csak annak határa. Persze, hogy lemarad, átlépésünkkor. Legalább jó világ-szellemáramlatokból meregettem, nem? Azt meg, hogy valami két fele nélkül összeérhet, magyaráznom sem kell. Az fogad be, ahol nincs folytatásom. Az, hogy valami egyre élőbb (érintkezés, társalgás, vita, érvelés stb.), attól csak egyre kihaltabb. Sorra megyek a kötetben. Olvasóm, bármi ilyet találsz, vonatkoztasd rám. Velem ez ma (2007. jan.) mind konkrétan van.

Minél konkrétabb, én annál fenyegetettebb vagyok. Ilyen, lám, az üdv. Versek, melyekben ezt keresheted (Tör. Haml.), pl. Egymás; Elenged... Ah, menj sorra. Vannak kimondott zsengék, a Kert-ciklusban. Meg egy másikban. De pl. a monodráma, ma látom csak, tisztára meta-matek-geometria-bohóctragikum.

7.

Fájnak némely forgóim, vállak, mellizmok a gépelés nehéz műveletétől. (Bányamunka, mondják.) De érzületem csak mechanikus írógépet enged. Az írás

26