Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Tandori Dezső: Érzületi pótkötet
Az legyen, aki nélkül." Tehát mit akarnék? Ami leszek, mert nyilván nem az eddigi pillanatok ismétlődnek kizárólagossággal, az - ez a leendőm - feledjen engem. Mondjuk, ez a Tandori egy kénklorid-alsói bakterházszárítás, akkor az, ami leszek, engem feledjen (a kén... - alsói bakter... legyen küldve a francba, bocs.), és legyen ő maga legjobb esetben egy Kuletandor Bagandor nevű ulán hely, talán ló, vagy épp Ronda Ősezid, homárszárító kisiparos, pillehammeri síugró stb. De a földön maradva: ami leszek, az „én" lesz, valami én, de ne plagizálja azt az énemet (énem-túlimat), mi is most vagyok, vagy aminek hinni szeretem magam. Legyek, de könnyítsen meg engem az a levésből-lett akármi attól, hogy régi valómat hurcolásznom kelljen. Sőt, nagyon is kérem: nyomom se legyen benne úgy, hogy én valaki volnék. Ne legyek újra valaki. (Ez esetleg tizedszeri ismétlődéssel megy, haha.) Nagyon is akkor lesz „meg" ez az én leendőm, az, ami belőlem, révemen, vámomon, általam lesz, hogy feledi... stb. És valaki nélkül legyen valami! És mégis emberi. Zen, úgy is hívják ezt, de én nem hívom. Mert én kihajolok ebből is. íme, a 3-4. sor: „S én - mint aki félrehajol egy teljes témyi szélből Bajlódtam a gondolatjellel... a három pont nem tetszett, a kettőspont se, és valami kellett s „S én" után. Nem biztos, hogy így jó, de sebaj. Ha sehogy se jó, még jobb. Egy teljes témyi szélből félrehajolni, hm. A tér egésze csak szélből áll. Félrehajlok. Abszurdum. De a képtelenség ténye, matériája fejezi ki, hogy „NAGYON...!!!" Nagyon nem itt. De nem az 1966-ban, 2001-ben, 2007-ben adott szellemi-polit. környezetben, nem a globál világban. Nem. E dolgokról az irodalomnak fölösleges beszélnie (szerintem). Hanem egy teljes kívüliség érzete. Nem érzület. Ez érzet! S nem ital, drog (bahh), nem lila gőz, nem elmélet hatására. ILYEN NINCS, félrehajolni egy teljes térnyi szélből. Jó, s az nem képtelen, hogy ami leszek, az feled... vagyis eleve az, aki nélkül van, másképp létre se jöhet... Ez 2 db ilyen, a leltárban. És ma ez érzületem, vágyam (nem érzetem, mert nem hozható létre), eszményem, ily téren a mindenem. Líra-e a líra? Vicc, nem. És nem logika, nem tudomány, nem esztétika, nem vicc, az se ám, végképp. Hanem? Aki nélkül? 6. Nem bírok találkozni akarni, valahova menni akarni, beszélgetni akarni... egy ilyen dolgozatot is nehezen hozok létre, de ha ráadtam magam, annál elemibben jó, érzem, „elkél"... kell, az túlzás. Ugyanaz vagyok, aki voltam, csak ennek teljes témyi széléből, szöllejéből, tengermélyéből, összefüggésrendszeréből, kívánalommikéntjeiből ki vagyok szakadva, hajolva. KI VAGYOK HAJOLVA EGY TELJES TÉRNYIBŐL... ÉS IDŐNYIBŐL. Ergo majd én telefonálok (a posta még elmegy, sőt/jó!), hosszas halogatás után 5 helyett 1-szer elmegyek egy fordítás dolgában... gyönyörrel mesélgetem, hogy a személytelen munkavégzésekkel is mi behozható... és marad... 25
