Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Tandori Dezső: Érzületi pótkötet

Ez se. Volt, ahol igen.

Ám a belső érzet (majdnem érzület) lehet a gátló.

Ha „EGYETLEN", hát nem bizonyítható minden alaptétele (axiómája) önmagából. Én pedig a szoc. vagy nem szoc. rendszereken kívül, polgári családokat kikerülve, nagyobb és hígabb társasságot is (tehát az önlétem fenntartásától eltekintett kényszeren túl... félve fogalmazok, innen a zűrözés... minden társasságot! félreértés nem esik, „híveimmel", főszerkesztőimmel etc. ez nem társasság, hanem érzületi (literátor-, ember-, gondolatérzületi stb.) összetartozás. Ez fokozatokat ismer, az én összetartozásaim eléggé jó fokozatúaknak hihetők általam - különben meg nix a dolgok tömege, nagyján. Nekem.

Ergo ezeken a zenóni dolgokon elgondolkodom (elgondologkodom, ezt a szót be kéne vezetni végre, nem?), s nézem az egyik Gödel-könyvet. A remek mókamester, matekor, filozófiaprofesszor, fondorlatos úriember, egy örményman in New York? a kezdet kezdetén ezzel jön: hogy mármost ha a mondat tartható, a gép kidobja, eredményként, ahogy kidob nekünk, tehát megad stb. minden érvényes mondatot (tessék megkeresni, remekkönyvszerűség, amúgy - brr, e szó). A gép!

Lecsaptam a művet.

(Amúgy se könnyen értettem. Ez jellemző mindünkre.)

Nálam megállt a világ az első igazi fizikaórán: 1. gimi oszt. Valami ilyen törvény a nyugalmi helyzetről vagy egyenes vonalú, egyenletes mozgásról.

Ez az én jelmondatom! Nincs lobogóm, de rajta még csak Petőfi se (az ántivilág jelszava szerint), hanem Newtonnak ez az I. törvénye, ha jól mondom. Ha nem, úgy is jó. Nyugalmi állapotban akartam lenni (semmi szervezetszerűség... minden időm felett én vágytam rendelkezni... no karrier etc.), és egyenletesen, egyenes vonalban mozogni. Ld. Zenó, nem cél felé. (Nem sorolom a világi célokat.) Most, hogy ÖRDÖGLAKAT, ANGYALHINTA című könyvemet összeállítottam (ideogrammák, aforizmák és „vallomások"/ életem mai ily foglalata... hangsúlyozom, „ily"), ez az egyik pótkötet. A másikra is utaltam itt. Kiinduló- és végpontom, ergo kezdettelen és vége-se vonalam a „Töredék Hamletnek". Bizony, külsőkből elemzem. (Nem vagyok már ennyire botor!) (Hogy másképp.) S innen jön ez.

Közbevetés

Mielőtt a Tiszatäjnäl akár Diákmellékletnek is nevezhető kis értekezés-töredék jönne, hadd tegyek egy nem okvetlenül udvarias, de jogos megjegyzést. Lassanként neveletlenségnek tarthatnám (visszatekintve? nem csak) azokat a megjegyzéseket, „bölcselmes" megállapításokat, melyek szerint a szükségesnél többször megírtam ezt vagy azt. Egyszerű okát is közreadtam többször: nem remélhetem, hogy valaki/k ezt vagy azt a folyóiratot, könyvet stb. olvassa/ák épp. Mivel pedig nem sujtás vagyok a lajbin (még ha a lesújtottság rám van is írva itt ma, úgy 50 éve, meg élőbbről is, sokszor, de nem ezt írom tovább, ld. lajbi, németesen laubi, laub = lomb, lugas etc.), hanem érdemesnek azt tartanám, ha valami viszonylag pontszerű (mégsem) egész jönne létre, olvasók gondolatában, velem kapcs., adtam arra, hogy ahol szükséges, a magam példáival előhozakod23