Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Lengyel András: Az úgynevezett ál-Az Est (Egy magyar médiacsata története)
tanácsokat szokott adni, mert eszes ember." A kilencedik a listán Halász Lajos, ez az országgyűlési képviselőből lett újságíró. Ő mint Károlyi Mihály bizalmi embere, mint „destruktív", s mint „egyik előkészítője a forradalomnak", szerepel itt, s megtudjuk róla, hogy sajtófőnök, majd államtitkár lett Károlyi bizalmából. Érdekes, amivel a röpirat jellemzi: „Ügyes ember, jó újságíró, de végletekig léha és gonosz. Fajmagyar létére még Salusinszkyt is sokszor lefőzte abban, hogy a magyarságról gyalázóan nyilatkozzék." A tizedik a listán Bródi Béla: „tehetségtelen a végletekig, de telve forradalmi szellemmel, destrukcióval és mint ilyen, természetesen egyik vezető munkatársává lett az Az Estnek és előkészítőjévé a forradalomnak." Jellemző, hogy karakterisztikájához külsődleges negatívum is tartozik: „kellemetlen, rikácsoló ember volt". A lista tizenegyedik szereplője Szép Ernő, jellemzését érdemes egészében idézni: „Nyavalygós költő, akiből írót az Az Est csinált. Hálából ő lett az Az Est egyik legvéresebb-szájú kommunistája, aki nem tudott mást, csak rothasztani és rontani. A magyarságot különben éppen úgy gyűlöli, mint többi társa együttvéve." Maga a lista egy összefoglaló jellemzéssel zárul: „így fest Az Est gárdája, amely megrontotta Magyarországot. Túlnyomórészt szíriaiak és többé-kevésbé még ma is ott vannak az Az Est szolgálatában és lesik az alkalmat [...]. Egyébként Miklós Andor most sietett keresztényekkel is kiegészíteni szerkesztőségét, de megállapítható, hogy keresztényeihez kevesebb szerencséje van, mint volt valamikor- izraelitáihoz, akik legalább mesterségükben el tudtak érni bizonyos fokot, legalább annyit, hogy ügyesen rombolhassanak." A tizenegy kisportréból néhány következtetés könnyen levonható. Mindenekelőtt: a fő vádpont egyértelműen a forradalom előkészítése, amely - e kisportrék logikája szerint- egyben magyarellenes tevékenység is volt. Ez a vád azonban nem egyszerűen bizonyos nézetek képviseletét kárhoztatja, hanem - s ez az igazán érdekes - az inkriminált tevékenységet az események bizonyos irányú átértelmezésében fedezi föl. Ez jól kiderül például Tarján Vilmos vagy Faragó Miklós portréjából - előbbi Kun Bélát, utóbbi egy kivégzett katonaszökevényt állított olyan megvilágításba, amelyet a röpirat nehezményezett. Föltűnő azonban, hogy a vád megfogalmazása általában nem „szakmai", hanem erkölcsi, sőt antropológiai: az újságírók, akik „megrontották" az országot, erkölcsi értelemben rossz minőségű emberek. Lehetnek eszesek (mint pl. Seress László), vagy tehetségtelenek (mint pl. Pásztor Árpád, Bródy Béla), erkölcsileg egyaránt valami elfogadhatatlant művelnek. A röpirat szerint a helyes álláspont képviselete erkölcsi, sőt jellembeli kérdés - innen nézve van jelentősége például annak, hogy Kéri Pál a „proletárszabadságért lelkesedett", de frakkban járt. Az újságírói gyakorlat ilyen átantropologizálása alighanem szoros összefüggésben volt az antiszemita alapbeállítódottsággal, amely per definitionem egy negatív embertípust tételez. E vád mélyén tehát egy meglehetősen naiv média-kép húzódik meg. Az eltérő érdekviszonyok s az ezekből fakadó véleménykülönbségek helyébe lényegében a jó és a rossz ember harca kerül. A harmadik lényegi elem, amely a röpiratból kielemezhető, Az Est bűneit demonstráló szemelvények, hosszabb-rövidebb idézetek ugyanezt a képet erősítik, ám egyben olyasmiről is vallanak, amit a röpirat szerzői maguk explicit alakban nem mondanak ki. Itt föltűnő, hogy a szemelvények egyik része ismétlés, már a pszeudo-Az Est is közölte. Ilyen pl. Tarján Vilmos riportja Kun Béláról Az Est 1919. február 22-i számából, ilyen Pásztor Árpád Lenin-verse az 1917. december 25-i számból, ilyen ugyancsak Pásztornak a vágvölgyi „martalócokról" írott cikke az 1918. november 8-i számból. Ezeket az ismételten újraközölt szemelvényeket itt is érdemes kicsit közelebbről szemügyre venni - két okból is. Az egyik: ezek konkrét szövegek, demonstrálják, mi nem tetszett az „ébredő magyarok"- nak. A másik: ezek nyilván lényeges szövegek is, hiszen kiérdemelték a kétszeri újraközlést, azaz az „ébredők" szerint erős bűnjelek. S mivel a röpirat, figyelemfölhívásként, 119
