Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 7-8. szám - Bíró-Balogh Tamás: Egyszerű, rövid, populáris („Csonka Magyarország nem ország”: a revíziós propagandagépezet működése)

azonban, hogy Ormos Mária mindezt Hitler mint „jó Le Bon-tanítvány" kapcsán írta. A tömegek nem változtak, s a propaganda céljai és módszerei sem.)

A dömsödiek szeptember 25-i levelére, melyben azt a valóban nehezen értelmezhető kérést tették, mely szerint amíg Magyarország vissza nem kapja elcsatolt területeit, legyen a Budapesti Hírlap minden vasárnapi vezércikke ez: „Csonka-Magyarország nem ország / egész Magyarország mennyország", „a szerk." így válaszolt: „Ez érdekes és tartalmában dicső, szavaiban szárnyaló levél végső mondatát, gondolom, úgy kell értelmeznünk, hogy a Budapesti Hírlap minden vasárnapi cikke erről a témáról szóljon. Erre mi egy másik kéréssel szeretnénk felelni, azzal, hogy vajha minden felekezetek lelkészei az országban vasárnapi prédikációjukba ezt a gondolatot beleszőnék s a jelmondatot megismételnék. Ami a Budapesti Hírlapot illeti, annak, akármi témáról is, minden sorában és összes sorai közt ez a gondolat s ez az érzés lüktet. Nem írunk semmit cikkeinkben, amit nem ez sugalmaz nekünk. Ami a pára a levegőben, az ez a gondolat - már nem pára, hanem lélek - minden szavunkban, mondatunkban és cikkünkben."

Nem tudni, hogy a dömsödiek mire gondoltak, talán arra, hogy a vasárnapi vezércikkek címe legyen a Jelmondat, vagy a cikkek tartalma legyen a Jelmondathoz illő. A szerkesztő azonban egy vártatlan és az olvasói levélből első látszatra nem levezethető kéréssel válaszol: „vajha minden felekezetek lelkészei az országban vasárnapi prédikációjukba ezt a gondolatot beleszőnék s a jelmondatot megismételnék". Valójában ürügyként kihasználva, hogy főként egyházi emberek (református lelkész, kántortanító, református tanító) levelére válaszolnak, az iskolák után az egyházakban kérik az irredenta gondolatok Jelszóban megfogalmazott terjesztését. Az irányított sugalmazás újabb példája ez, kérés formájában közvetített felszólítás: az egyház is álljon az állam irredenta ideológiájának szolgálatába, s ne csak az Igét hirdesse, hanem a Jelszót is. Es B. Szabó Mihály nyugalmazott esztergomi alispán 126 beérkezett pályamű közül kiválasztott nyertes szlogenje ezzel szakrális dimenzióba került.

(Mindezzel párhuzamosan egy másik folyamat is zajlott, az állami terjesztés. A Védő Ligák Szövetségének elnöke, Urmánczy Nándor már említett, 1920. szeptember 15-én a főispánokhoz írt körlevelében ugyanis az irredentizmus ápolását jelölte meg „a közigazgatóságnak első rendű feladata"-ként, valamint a „küzdelemre előkészített lelkekben a hangulatnak kitörésig való fokozásá"-t. Ezért azt kérte a főispánoktól, hogy az Imával nyissák meg „a közigazgatás üléseit, a törvényhatósági bizottság közgyűléseit, nemkülönben a választmányok és bizottságok üléseit", és kéretik a Jelszót „az összes főispáni kiadványokon alkalmazni", mindaddig, amíg az ország területi épségét vissza nem szerzik. És rögtön elöljáró példával is élt: maga a levél is - a megszólítás fölött - a Jelszóval kezdődik.44 45 így tehát a sajtó propagandája, az annak nyomán szerveződő polgári terjesztőmozgalom és a közigazgatás hivatalos „hirdetményei" egymást erősítették.)

Szinte már törvényszerű, hogy a Budapesti Hírlap ezek után összefoglalta az immár Hiszekegy című Ima és - a csonkán, csak optimista második sorát idézett - Jelszó elterjedését. És a történet itt újabb állomásához érkezett: „Csonka-Magyarország iskoláiban már jóformán mindenfelé imádkozzék a magyar Hiszekegyet és lépten-nyomon ráakadunk alkalmas helyekre írva és szögezve a jelmondattal [!], hogy Egész Magyarország mennyország. Ez rendben van, szép és egy nemes cél, melyet úgyszólván egy fordulóra elértünk. Most már kell gondolnunk a második lépésre is. Imádsággal indultunk el utunkra. Egész

44 Ormos Mária: A század legnagyobb demagógja: Hitler. Rubicon, 1996/3.4-6. - Gustave Le Bon könyve: A tömegek lélektana. Bp., 1913. Ford.: dr. Bállá Antal. (A kötet 1993-ban megjelent hasonmás kiadásban.) Ebből származik a dolgozat mottója is: im, 135.

45 A levelet közli: Vonyó József: lm.

97