Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 7-8. szám - Bíró-Balogh Tamás: Egyszerű, rövid, populáris („Csonka Magyarország nem ország”: a revíziós propagandagépezet működése)

A hatezer lelkesen tornázó és kiabáló gyerek valószínűleg nem, de a Budapesti Hírlap kiabálásra buzdító vezércikkírója igenis tudhatta, hogy honnan származik a tiltakozó mondat, s feltételezhetően a Területvédő Liga tagjai is sejtették, hogy amikor jelszavukat kiabálják, „fura plágium-ot" követnek el, s követett el így Tilger Árpád is.

A Nem! Nem! Soha! ugyanis először nem a jobboldal jelszava volt. A Károlyi-kormány 1918 novemberében hozta létre az Országos Propaganda Bizottságot, azzal a céllal, „hogy a demokratikus társadalmi berendezkedést és a köztársasági államformát propagálja", és amely „az országban élő nemzetiségek számára igyekezett rokonszenvessé tenni a társadalmi reformok útjára lépett új Magyarországot", majd amikor az ország nemzetiségek lakta részeit megszállták, „a külföldre irányuló területvédő propagandával foglalkozott. Ekkor készítette híressé vált Nem! Nem! Soha! rajzát Jeges Ernő."5 (Jeges Ernő [1898-1956] rajzolta többek között Ady A halottak élén című, utolsó kötetének borítóját is.) A plakátok „Magyarország addigi iskolai térképét ábrázolták, a megszállt négy területet a repedés olyan vonalaival választva el a törzsétől, aminők egy földre ejtett tányéron keletkezhetnek", emlékszik vissza rájuk Illyés Gyula a Beatrice apródjai című kötetében. Ő azonban azt is leírta, hogy kezdetben „a térkép fölött különös fölirat" volt, és „a legtöbb járókelőt ez a szöveg állította meg; francia nyelvű volt: »Voulez vous quarte Alsace?« És alatta: »Non! Non! Jamais!« [...] Bizonyos, hogy ezeket a plakátokat nem Pesten és a magyar városokban, hanem Párizsban és a francia városokban lett volna logikus kiragasztani. [...] A szöveg mégis elérte célját. Mindenki kíváncsi volt, mit mond az idegen írás, s így megjegyezte, mondta tovább. Ezt a hatást most már drámai erővel fokozta ugyanannak a plakátnak a másik, már magyar szövege. Ez így hangzott, mintegy feleletül a szomszédságában harsogó kérdésre: Nem! Nem! Soha! S a falragasz alján, kicsiny betűkkel: Országos Propaganda Bizottság."6

Később - egy epizód a jelszó történetében, melyre Nyerges András hívta fel a figyelmet - a jelmondat 1919 márciusának legelején új formában tűnt fel, ráadásul a szabadelvű Világ című lapban. Fekete Mihály hangszerkészítő mester reklámhirdetése ezt az üzenetet sugallta: „Nem! Nem! Soha! Nem megyünk hangszert venni máshova: csak a készítőhöz, Fekete Mihály mesterhez, József körút 9., telefon 36-23."7

A jelszót tehát a Károlyi-kormány propagandabizottsága találta ki, majd a bevett szlogent használta reklámozás céljára a hangszerkészítő mester, s csak ezután sajátította ki a jobboldal. Jól sikerült szlogen volt: mindenki használni tudta. (Még József Attila is, aki Nem! Nem! Soha! címmel írt verset 1921-22-ben. Bár ehhez mindenféleképpen meg kell jegyezni, hogy azt egy tizenhat éves, éretlen gimnazista írta, s benne nem a saját világkép, hanem a korhangulat s a makói ismerősök hatása tükröződik. A zsenge személytelen gondolatvilága később nem jelenik meg az életműben.) így tehát az, hogy a jelszó a Trianon helynévből fordítással keletkezett volna (tria non latinul = három nem), bizonyíthatóan nem más, mint folklorizálódott tévhit, hiszen a szlogen jóval hamarabb létezett, mint ahogy a francia kisváros neve a magyar köztudatba került.8

5 Pallós Lajos: Nem! Nem! Soha! Területvédő propaganda az első világháború után. Rubicon, 1997/1. 26-29.

6 Illyés Gyula: Beatrice apródjai. Bp., 1979., 346-347.

7 Nyerges András: Ki tépi ronggyá a papírcafatot? In: Uő.: Színrebontás. Istenkáromló oknyomozások. Bp., 2003. 27-30. - A hirdetés a Világ 1919. március 1-jei számában jelent meg.

8 Bár ezt a népi etimológiát mindmáig lehet hallani, sőt: komolynak látszó „szakkönyvek" is átvették, mint pl.: Bertényi Iván - Gyapay Gábor: Magyarország rövid története. Bp., 1992., 520. (A vonatkozó részt Gy. G. írta.)

87