Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Acél Zsolt: Közösség és ítélet (Kísérlet a nemzeti identitás elbeszélésére Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című ódája alapján)
közösséghez hozzátartoznék a dicső múlt és gyászos jelen tudata; mindenesetre a morális beszédmód előszeretettel hivatkozik múltbeli példákra, így a jelen állapotot a megalkotott és elképzelt múlt felől értelmezi - általában értékhiányként. A jelennek kontrasztot vető emlékezés a nemzeti identitás egyik legfőbb hajtóereje.47 Elképzelt ókor, elképzelt nemzet „Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz." A Berzsenyi-óda válasza több szempontból is tanulságos. Először is: kiderül belőle, hogy a nemzeti identitás elbeszélése óhatatlanul is metaforákra, figurális nyelvhasználatra épül, hiszen a nemzetfogalom kifejezéséhez Magna Graecia egyik városnevét használja, és felidézi a városlakók fényűző és elpuhult életmódjához kapcsolódó antik kulturális emlékezetet. Másodszor: Berzsenyi Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című művére utal a sziba- rita metaforával, így a vers párbeszédbe lép a 18. és 19. század nyugati48 és magyar49 plutarkhista mozgalommal. A felvilágosodás értékrendszerén alapuló plutarkhizmus a Párhuzamos életrajzok alapján fogalmazta meg állam- és embereszményét, sajátos történelemfilozófiáját és etikáját. Plutarkhosz-recepciónak a keletkező magyar nemzetfogalomra, a Bildung-eszményre és állampolgári etikára, valamint a politikusok önértésére való hatását nem lehet lebecsülni - olyan hatás ez, amely ma is kitapintható az oktatás és a társadalmi reprezentációk szintjén. Harmadszor: az eredeti Plutarkhosz-szöveghely fellapozásakor kiderül, hogy ott Szübarisz Spártával van szembeállítva. Az elpuhult, tehetetlen dél-itáliai görög várossal szemben ezen utóbbi település jelenti az igazi állam és nemzet mintáját.50 Plutarkhosz műve az egymással ellentétes jellegű Athént és Spártát egyaránt követendő példának állítja be: Berzsenyi ezzel az idézettel - és életművében máskor is - a plutarkhizmus spártai ága mellett tette le a vok- sot.51 A purista és militarista embereszmény, amely oly szeretettel hivatkozott Spárta52 és a római köztársaság hivatalos erényeire, az állametika szempontja alá rendelte az egyént: a cselekvés és érzület egyetlen mércéje az államnak való megfelelés. Spárta és Róma történetének újkori recepciója - leginkább Livius, Tacitus és Plutarkhosz alapján53 - nagy szerepet töltött be a nemzetállam eszméjének kialakításában, ugyanakkor a későbbiekben, a totalitárius diktatúrák tapasztalata után óhatatlanul is elutasítást váltott ki. 47 J. Assmann, i. m., 79-83. 48 Csetri L., i. m., 64-65. 49 Borzsák István utószava Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című művéhez (Bp., 1978,1071-1079.). 50 „ Úgy látszik, mondta egy szübariszi ember a spártaiakról, hogy nem is olyan nagy dolog, ha a csatában megöletik magukat, legalább megszabadulnak fáradalmaiktól és nyomorult életüktől. Természetesen Szübarisz elpuhult és fényűző lakóinak azok az emberek, akik a szép iránti lelkesedésből és nemes becsvágyból nem féltek a haláltól, úgy tűntek fel, mintha gyűlölnék az életet, de a spártaiaknak az erény megadta, hogy örömüket találják az életben éppúgy, mint a halálban" - Plutarkhosz, Párhuzamos életrajzok, Pelopidász-életrajz, 1 (Máthé E. ford). 51 Csetri L., i. m., 65. 52 Németh Gy., „Az aranykortól az Utópiáig." In A zsarnokok utópiája. Antik tanulmányok. Bp., 1996, 73-108. 53 „Tiszteld és tanuld más mívelt népek nyelvét is; s főkép ama kettőt, melyen Plutarch a nemzetek két legnagyobbikának hőseit rajzolá, s Tacitus a római zsarnok tetteit a történet évkönyveiben való színekkel nyomá be" - Kölcsey R, Parainesis. Livius, Tacitus és Plutarchos hatása a nyugati nemzetfogalmakra: M. von Albrecht, A római irodalom története 1-2. Bp., 2003, 646. 77
