Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Acél Zsolt: Közösség és ítélet (Kísérlet a nemzeti identitás elbeszélésére Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című ódája alapján)
A gyanakvás pedig valóban jogos. A „mi a magyar most?" vagy a „mi az európai most?" kérdése gyakran nem is annyira az identitás közös keresésének mondata: a közösséghez való tartozást megjelenítő elbeszélések, történelmi utalások könnyen válhatnak valamely aktuális - hatalmi - értelem metaforáivá, példabeszédeivé, és mint ilyenek, mulandóak, esetlegesek, helyenként értelmetlenek lesznek, amelyek az ön- és világértéshez nem sokat adnak hozzá. Holt metaforák, értelmüket vesztett elbeszélésfoszlányok, amelyek azon értelmes szavakat hivatottak pótolni, amelyek a társadalmilag érett személyiség sajátjai lennének. A politikai beszéddel szemben a műalkotás nyelve biztosítja, hogy a szöveg keletkezésekor leírt „most" a mindenkori befogadás jelenében is „most" legyen. A magyarság önértését megfogalmazó költői kijelentések a mindenkori olvasóban - tehát a kortárs befogadóban is - értelmesen artikulálódhatnak. A Berzsenyi-sor erején felbuzdulva, nagy érdeklődéssel fordulunk a napi politika által is használt nyelvi formulák felé. A magyar identitást megalkotó szavak, mondatok, szövegek mögé szeretnénk hatolni: feltárni a magyarság-elbeszélés nyelvtörténetét. Hogyan, milyen nyelvi elemekkel alkotódott meg a magyar nemzet? Vagyis: mi a magyar most? Berzsenyi Dánielnek a nemzeti identitásra vonatkozó, a későbbiekben a vers szövegösszefüggésétől elszakítva is kanonizált sora akkor fogalmazódik meg - elsőként a Kesergés című óda11 12 kérdéses hitelességű13 és bizonytalan keltezésű, de mindenképpen 1810 előtt keletkezett ún. győri átdolgozásában14 -, amikor ennek a kérdésnek különösen is nagy tétje volt. A késő felvilágosodás kori előzmények után a tizenkilencedik századi történetírásra, nyelvészetre, irodalomra várt a nagy feladat, hogy az újdonsült nyugati nemzetfogalmak mintájára megalkossa, bátran elképzelje saját magát, és egy új politikai közösségként képviselhesse saját identitását. Nemesek, honoráciorok, hungarusok Az 1790-es években a rendi felvilágosodás második generációja még az inclyta natio Hungarica - vagyis nem a magyar anyanyelvűek, hanem a latin nyelvű alkotmányra építő magyarországi nemesek - képviseletében lépett fel a bécsi udvar francia mintájú, racio11 A gyanú és bizalom hermeneutikájáról: „L'opposition entre deux interpretations de l'interprétatio- n, l'une comme recollection du sens, l'autre comme reduction des illusions et des mensonges de la conscience" - P. Ricoeur, De Vinterpretation. Essai sur Freud. Paris 1965, 40. „L'école du soupgon" alapító atyái: Marx, Nietzsche, Freud, vagyis - tehetnénk hozzá - azon szerzők, akik alapvetően meghatározzák a dekonstrukciós irodalomértést, valamint a különféle ideológiakritikai iskolák (pl. új historicizmus, posztkolonializmus, gender studies, black studies) társadalomelemzéseit. A posztkulturális kritikai irányzatok „tettenérés-logikája" ma már a politikai beszédmód szerves részét alkotja. 12 Az OszK által őrzött (Quart. Hung. 1310.), nem autográf kézirat felirata: Berzsenyi Dániel I. ódája. Kesergés. 13 A tárgyalt strófákat is tartalmazó versrészlet mellé a másoló odaírta, hogy „Kazinczyéi" (részletesebb leírás: Merényi O., Berzsenyi emlékkönyv, Bp., 1976, 77.). 14 A kritikai kiadás a kéziratok olyan sorrendjét közli (Kesergés 1796 körül, a győri változat 1803-ban, tehát a Kis Jánosnak küldött 1808-as variáns, az ún. akadémiai kézirat előtt), amelyet az Osiris kiadó kötete (Orosz L. szerk., Berzsenyi Dániel müvei, Bp. 1994) is átvesz, bár ezen elmélettel kapcsolatban már Szajbély Mihály („Berzsenyi Dániel »A magyarokhoz« című ódájának változatai és eszmei poétikai előzményei." ItK 1979,371-386.), majd Csetri Lajos is (Nem sokaság, hanem lélek. Berzsenyi-tanulmányok. Bp., 1986) kételkedését fejezte ki. Itt nem részletezendő megokolással, magam is 1807 és 1810 közé teszem a győri variáns keletkezését. 70
