Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 7-8. szám - Acél Zsolt: Közösség és ítélet (Kísérlet a nemzeti identitás elbeszélésére Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című ódája alapján)

az ókor felé fordulni. Az ókoriak szerint ugyanis a viperák az anyjuk belsejében kelnek ki a tojásból, majd megeszik az anyaméhet, a hasfalat pedig kirágják, és így jönnek a napvilágra, vagyis az anyai test elpusztítása révén (occisa parente - Plinius) születnek meg.3 4 Az Újszövetségben pedig Keresztelő János és Jézus5 így nevezi az írástudókat, farizeusokat, szadduceusokat. Vagyis a nemzeti vitákban az ellenfélre használt viperafajzat egyrészt az anyagyilkosság, másrészt az üdvösségből való kizárás vádját hordja magában. A vipe- rafajzat metafora ugyanúgy a görög-római és a biblikus elbeszélésekre épít, mint az ekkor kialakuló nemzetfogalom. Ha pedig ez így van, akkor vajon azt kell feltételeznünk, hogy az antikvitás és az Ószövetség mintái szerint kiformálódó újkori nemzetfogalomhoz feltétlenül hozzátartozik, hogy belső részközösségek kiutasítassanak, elítéltessenek? Nincs nemzet belső elhatárolódás nélkül? Mintha ezt a szükségszerűséget sugallná a Berzsenyi-költeményben a nemzeti közösség ikonjaként megjelenő Buda-vár motívuma is: Buda ugyanis testvérviszály áldozata lett.6 A másik megítélésére és eltávolítására irányuló „aszimmetrikus ellenfogalmak"7 a mai társadalmi-politikai beszéd által mozgósított kulturális emlékezetek alapszókincsét képezik, és ez a jelenség különös súlyt ad a vizsgálódásnak: mit is jelent a (magyar) nemzet fogalma, és hogyan viszonyul az ítélkező beszédmódhoz? Ezen kérdések továbbgondolásához Berzsenyi költészetét hívnánk segítségül.

„Mi a magyar most? - Rút sybaríta8 váz.9 / Letépte fényes nemzeti bélyegét, / S hazája feldúlt védfalából / Rak palotát heverőhelyének. / Eldődeinknek bajnoki köntösét / S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt, / A nemzet őrlelkét10 tapodja, / Gyermeki báb puha szíve tárgya."

Amikor a nemzeti identitás problémájának felvetését A Magyarokhoz című Berzsenyiódából vett idézettel kezdjük, akkor ezzel a nyelvbe vetett bizalmunkat szeretnénk kifejezni. Ez a nyelv - a párbeszédre szólító költészet nyelve - olyan történetek emlékét őrzi magában, olyan hagyományrétegeket tár fel, amely emlékek és hagyományok szövegvilága messze gazdagabb az akkori kor és a mi korunk közéleti beszédénél. Ha az idézett versrészlet társadalmi-politikai szöveg részeként hangzik el, óhatatlanul is a gyanú hermeneutikája veszi birtokba azt.11 Miről is van szó? Az ideológiakritikának nevezett befogadási mód a politikai kijelentések mögött a hatalom logikáját, az elpalástolt érdek nyelvi jeleit keresi: leleplezi a másik hatalmi beszédmódját, semlegesnek érzett beszédében tetten éri az ellenfél titkos vágyait.

3 A kritikai kiadás szerkesztője Rájnis József A Magyarokhoz és Baróti Szabó Dávid Egy ledőlt diófához című verseiből idéz párhuzamos helyeket, és ezen locusok felderítését filológusi diadalként könyveli el (Merényi O. szerk., Berzsenyi Dániel költői művei, Bp. 1979, 269-270).

4 Érzékletes leírásai: Hérodotosz, A görög-perzsa háború (3,109); Plinius, Naturális história (10,170).

5 Mt 3, 7; 12, 34; 23, 33; Lk 3, 7.

6 Arany János Buda halála című művének mottójában Kézai Simont idézi: „(Ethela) Budám fratrem suum mabibus propriis interfecit... eo quod... metas inter fratres stabilitás transgressus fuerit domindando."

7 R. Koselleck, Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája, Bp., 1997 (Szabó M. ford).

8 Vő.: Plutarkhosz, Párhuzamos életrajzok, Pelopidász-életrajz első fejezete Szübarisz elpuhult és fényűző lakóiról.

9 Nem is annyira csontváz (a Csokonainál vissza-visszatérő skeleton), hanem inkább madárijesztő, emberi formájú rongycsomó jelentésben.

10 Nyelvújítási szó (akárcsak a védfal és a báb), a latin genius megfelelője: „Róma felséges Geniussa" (Felsőbüki Nagy Pálhoz); a nemzeti nyelv kérdéséhez kapcsolódva: „ez fojtja bennünk a geniust s erőt" (G. Festetics Györgyhöz); magáról a nyelvi műveltségről: „az ép íz szebb geniussait" (Ajánlás).

69