Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Veress Miklós: Isteni purparlé; Szoborpark II.; Szoborpark IV. (versek)
Szoborpark IV. A sárkányos fiú Kórházidő. Estére telihold. Am addig is a ziháló tüdő, hogy kidúdold: a létidő itt is csak úgy kezelendő, mint két macskahempergés között a menetrendszerű mentő, oszlatva a ködöt: valakit hazavinni, vagy hozni sóhajtásra. Kétszáz méterre: INRI. Kilométerre - társa. Odáig idill: béke mosdat s levegő - Uramisten, mért, hogy e menedékbe olyan későn is estem várni egy vacsorára, amit ágyamhoz hoznak. S mellőlem viszik árva kisgyerekként a holtat. Nézem a teliholdat: ezüstben most a látkép, amelyre odalestem, hol mondái a látvány: fák közt egy posztamensen szoborként fiú áll rég, s vicsorog rá a sárkány. Láthattam Szegeden szemből, hogy a prágai Szent György szobrának másolatja lovát mint igazgatja. Kezében ott a dárda - mindkettő egymást várta.
