Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 7-8. szám - Veress Miklós: Isteni purparlé; Szoborpark II.; Szoborpark IV. (versek)

Más helyen, más időben mindezen túl és innen csak egy kisfiút látok idelenn s odafónnen.

Csak, mint ott hatvankilencben, nem dől ma vér belőlem, haláltól dideregten.

Tudom: a csata eldőlt, a végkifejlet zárolt.

A Mesebeli Szentgyörgy ledöfi majd lováról azt a gonoszt is, mintha ezzel már vége volna.

Ám ez habozik éppen: dárda csak bot kezében.

Lova, páncélja sincsen - csupán hite a kincse.

Ez olyasfajta háború, akár a népmesékben: itt igazság, ott ármány.

Itt ő a Legkisebb Fiú - s ez a legkisebb Sárkány.

Mintha csak játszanának: acsarogna egy állat, amaz meg jó juhászként békességre terelné.

Nézi más fiú lentről, beteg kis arca halvány.

Azt érzi - odabentről hogy belül, ami sárkány.

Akár ez künn is - néma, de a tüdejét falja, aztán a szívét — nincsen lovast küldeni Isten.

Én is így menekültem - nem egyszer - fuldokolva, hát hogyha énhelyettem valaki bátrabb volna, s hiába kértem szentet, ki végül is megmenthet, tőle, mert meg nem öltem - tüzet fútt énbelőlem,

6