Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6. szám - Ittzés Mihály: Százötven esztendő és hatvannégy év krónikája – szóban, képben (Bónis Ferenc könyvei a Budapesti Filharmóniai Társaságról és Bartók Béláról)

tartalmi gazdagodását is jelentette. Ezért írhatja, hogy „egyes jelenségek megismerése ösz- szefüggés-láncolatok felismeréséhez vezetett. Más szóval: a korábbi kötetek elszigetelt eseményeinek pontszerű ábrázolása után itt már fejlődési vonalak-vonulatok megjelenítésére törekedhettem." Munkamódszeréről, a kényszerű válogatás alapelveiről ezt olvashatjuk: „...Otto Erich Deutschnak, a XX. századi zenetörténeti filológia klasszikus mesterének, Mozart és Schubert dokumentatív bibliográfiája szerzőjének hármas szabályát követtük, bizonyos eszmei teljesség érdekében. Anyaggyűjtésünket a forráskritika folyamata követte, azt pedig a leghitelesebb és legjellemzőbb vonásokat összegező élet- és jellemkép megjelenítésének szándéka. Ennek értelmében nem az volt a legfőbb cél, hogy elsőnek közöljünk egy-egy dokumentumot (bár megtettük, ahol mód volt rá), hanem az, hogy ismert és ismeretlen képek mozaikszemei megtalálják helyüket az életkép nagy rendszerében."

Azt hiszem, Bónis Ferencnek teljes értékűen sikerült az alapelveket a gyakorlatban alkalmaznia. Az alkotói magány rejtekébe persze teljesen behatolni semmiféle dokumentummal nem lehet. Mégis az új Bartók-könyv segít megérteni a „címszereplő" sokágú munkásságának indítékait, megismerni életének változó - hol szerencsésebb, hol tragikusba forduló - körülményeit. Eddigi Bartók-képünket minden területen - a zeneszerzői, előadóművészi-pedagógiai és népzene-kutatói szakmai területeken, társadalmi és „protokolláris" események ismeretében, családi és egyéb emberi kapcsolatokban, s mindezeken keresztül a megismételhetetlen ember és művész egyéniségének ismeretében gazdagítja, hozza közelebb. Jobban megérthetjük Bartók viszonyát zaklatott korához. Olykor ridegnek látszó viselkedése mögött a felelősségteljes, személyes és a köz gondjai miatt önmagát őrlő érzékeny, de melegszívű egyéniséget.

Összességében elmondhatjuk, hogy az utóbbi évek termésében - Bartók Péter 2004-ben magyarul is megjelent Apám című könyvének természetszerűleg személyes nézőpontú portréja mellett - Bartók Béláról Bónis Ferenc Élet-képek összeállítása adja a leghitelesebb képet. A történész témája iránti szeretetteljes elkötelezettsége, egyben tárgyilagossága is tükröződik e nagy élet bemutatásában. A képeket - legyenek azok valódi fényképek fontos művészeti vagy éppen bensőséges családi eseményekről, a művészarc változásait bemutató portrék, Bartók bármily célú utazásait dokumentáló képeslapok vagy kéziratkópiák, hangversenyprogramok, esetleg éppen tréfás rajzok - jól kiválasztott idézetek, mindig a szükségesre szorítkozó ismertetések, kommentárok egészítik ki. Képeskönyvként és dokumentumkötetként is nagy nyeresége a Bartók-irodalomnak Bónis Ferenc munkája. Bizonyára arra is alkalmas, hogy Bartók életművének új híveket, érdeklődőket, zenéjének új hallgatókat toborozzon.

103