Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6. szám - Monostori Imre: „Az ember célja mégiscsak az üdvözülés” (Németh László: Napló)
Monostori Imre „Az ember célja mégiscsak az üdvözülés" Németh László: Napló Napló és vallomás Egy kötetbe gyűjtve először van módunk áttekinteni ennek a hatalmas írói életműnek egyik „kísérő" vonulatát: az egyszerűség kedvéért most naplóknak nevezett följegyzéseket. Németh László rendkívül fontosnak tartotta életműve e leágazó, de nagyon is szervesen oda tartozó fejezetének-vonulatának a meglétét, fönnmaradását, s nyilván publikálását is. Sorsdöntő jelentőségűnek a szó szoros értelmében: az ő jövőbeli sorsáról a „naplók" ismeretében döntsön az utókor. (A saját korában ugyanis sohasem bízott.) Ebből az alaphelyzetből érdemes kiindulni, amikor azt kérdezzük: valóban naplókat olvasunk-e? Formai és tartalmi elemeit tekintve a napló ugyanis folyamatosan írt, és az események időrendje által meghatározott feljegyzések sorozata. Elsődleges célja az események, illetőleg az ezekhez kapcsolódó írói gondolatok megörökítése. A vallomás mint műfaj elsősorban a szerző belső világának, lelki életének, gondolkodói mivoltának nyit teret. Mindezeket leplezetlenül, nem kis szubjektivitással tárja fel - és tárja az utókor elé. Szemben a naplóval, nem eseményeket rögzít elsősorban, hanem - régebben vagy a jelenben már megélt életepizódok kapcsán - végletes őszinteséggel tárja fel személyiségének jellemző vonásait. Németh László a szóban forgó kötet írásaiban legtöbbször ezt teszi, ilyen írói eszközöket használ. Következésképpen e gyűjtemény nagyobb részében nem igazi naplót, hanem inkább vallomásokat olvashatunk. Meg kell jegyezni továbbá, hogy bár a szerző „napló" műfaji megjelöléssel írt meg több műhelytanulmányt és kisesszét - amelyek közül jó pár belekerült ebbe a gyűjteménybe -, kiindulópontunk szerint ezek sem naplónak, sem vallomásnak nem tekinthetők. (Például Mi történt?, Meghalt egy tanárom, Ahol gyermek voltam, Kecskemét, A régi polgáristák, Bolyaiak, József és testvérei. Ugyanakkor a Szophoklész. Tanulmány és vallomás című, naplószerű műhelytanulmány kimaradt.) Maga Németh László is tisztában volt „naplói" különleges természetével, hiszen az egyik válogatáshoz annak idején (1969-ben) előszót írt, amelyben arról számol be, hogy ezen írásai másféle naplók, „amelyhez hasonlót előttem, nem tudom, űzött-e valaki: egy-két napig nagy szenvedéllyel vezetett írások ezek, amelyek, mint a szimatot fogott kutya a földbe, csillapíthatatlanul túrnak a lélekbe vagy az igazságok rendszerébe valami után". Beszél arról is, hogy ezek az írások erős felzaklatottság eredményei; ámde - figyelmeztet - nagyot téved az, aki az ő belső életéről csak ezek alapján vonja le következtetését. Hiszen ezek a naplószerű vallomások csak részei a nagy egésznek: életének, életművének. És mégis: úgy hisszük, hogy mint egy erős koncentrátumú cseppben a szinte végtelen tenger, ezekben a felfokozott hevületű írásokban teljességgel megragadható a Németh László-i értékvilág lényege. Azt is mondhatnánk, hogy Németh László élete során valóban nem minden percében élte át ugyanezeket a lelki és szellemi mélységeket és magasságokat, állapotokat, de ezek „a legviharosabb órák" híven és teljességgel tükrözik ennek az „erkölcsi zseninek" - hogy visszafordítsuk reá az Albert Schweitzert minősítő jelzőt - hiteles életprogramját. Szépen nyomon követhetők - mint esszéírásának indázásaiban - az egyes fő- és altémák, a fő- és almotívumok (a tér- és időbeli helyzettől szintén függetlenül), miközben nyomot hagy 104
