Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6. szám - Ittzés Mihály: Százötven esztendő és hatvannégy év krónikája – szóban, képben (Bónis Ferenc könyvei a Budapesti Filharmóniai Társaságról és Bartók Béláról)
Bónis Ferenc műhelyéből az utóbbi években két nagy jelentőségű, összefoglaló mű került ki. Ezek a jelen írás címében jelzett könyvek. Egy zenei testület, az Erkel Ferenc által létrehozott első szimfonikus zenekarunk másfél évszázados történetét tárja az olvasók elé az egyik szép kiállítású könyv. A Budapesti Filharmóniai Társaság százötven esztendeje - 1853-2003 című kötetet a Társaság és a Balassi Kiadó jelentette meg 2005-ben. Hatalmas apparátust kellett megmozgatnia a szerzőnek, hogy a sikerekben gazdag, de olykor kudarcoktól sem mentes százötven év történetét bemutassa. Miből állhat egy zenekar története? - próbák és hangversenyek szakadatlan (vagy éppen meg-megszakadó) láncolata. Zeneszerzők, művek, előadóművészek felsorolása. De e látszólag száraz adatfolyam micsoda gazdag képét kínálja a legrégebbi magyar- országi hivatásos hangversenyzenekar művészi tevékenységének. A maga szűknek látszó világában korszakokon átívelő történelmünknek, s némiképp a társadalomnak is tükre. Kezdve a német nyelvű alapító nyilatkozattól, az önkényuralom idején kényszerűségből vállalkozásként megalakuló zenekartól az önszerveződő civil szervezetként működő testületen keresztül az államilag megtűrt (helyesebben perifériára szorított), majd államilag támogatott szakmai-társadalmi szervezetig. Elég csak belenéznünk a kötet végén lévő névsorokba meg a korai műsorokba, hogy lássuk, mennyire nem volt túlzás, amikor a pest-budai, majd budapesti zenei életet a német zenekultúra előretolt bástyájaként értékelték. És mégis, Bónis Ferenc körültekintő munkájának köszönhetően felismerhetjük, hogy a magyarországi polgári zenei művelődés, hangversenyélet megalapozásában, aztán a tősgyökeres magyar zenealkotások bemutatásában is milyen úttörő szerepet vállalt a Filharmóniai Társaság. Egyes időszakokban nemcsak az ország vezető zenekaraként tarthatták számon, hanem Európa legjobbjai között is. Olyan zenekarként, amelynek magas színvonalú munkáját Erkel Sándor, Richter János, Kerner István, Dohnányi Ernő és mások szavatolták, egyenrangú társnak tekintve művészi elképzeléseik megvalósításához, s amelynek muzsikálására időről időre a külföld is kíváncsi volt. Egy-egy találó elemzéssel, műsorok, karmesterek tevékenységének, a történelmi és gazdasági helyzet megvilágításával a kötet szerzője tágabb és mélyebb összefüggésbe helyezi a Budapesti Filharmóniai Társaság működését. így válik a látszólag pusztán zenetörténeti képsorból szinte történeti tabló. Itt is kiviláglik, hogy a zenei élet bemutatása az egész magyar művelődéstörténet szempontjából is fontos feladat. De mily jellemző korunkra, kulturális életünk állapotára: az egészében sikeres százötven éves működés méltatása akkor jelent meg, amikor a támogatás tetemes csökkentése szinte ellehetetlenítette a Filharmonikus Társaság működését. A másik újdonság a 2006-os Bartók- év talán legfontosabb és legszélesebb érdeklődésre számot tartó kiadványa. Bevezető tanulmánya a Forrás 2006. márciusi Bartók-számában hozta előzetesen hírét az Élet-képek: Bartók Béla című kivételesen gazdag tartalmú dokumentumgyűjteménynek. E könyv gondozója is a Balassi Kiadó volt, amely az utóbbi években legkövetkezetesebben vállalja zenei tárgyú munkák megjelentetését. A nagy Bartók-album terjedelmében és tartalmi gazdagságában messze meghaladja nemcsak az ugyancsak Bónis Ferenc szerkesztette Bartók-képeskönyveket, hanem minden hasonló kiadványt is, amely mind ez ideig magyar zeneszerzőről megjelent. Elő- és utószóval, segédletekkel 550 oldalon nyújt igen árnyalt képet Bartók Béla, a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője életéről és munkásságáról, forgolódásáról a világban. Sokak - a családtagok, jogutódok, magánszemélyek és intézmények segítőkészsége járult hozzá az anyag bővítéséhez. Az magától értetődő, hogy a 843 kép így is gondos, sok szempontú válogatás eredménye. A bevezető tanulmány összegzés igényével készült. Megismerszik benne a szerző integrálóképessége és kiváló íráskészsége. Maga a szerző-szerkesztő az Utószóban adott számot az évtizedek során sokszorosára nőtt anyag fejlődéséről, mely a maga Bartók-ismereteinek nemcsak mennyiségi, hanem 102
