Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6. szám - Fehér Zoltán: „Ott kincs van, mer tűz ütött ki” (Az arany mint az Alsó világ Napja kincsmondáinkban)

féle megjelenése. Ezért válhat a tűz arannyá. Aki az arany lángjával meggyújtja a pipája dohányát, a pipájában a tűz arannyá válik. A Berze Nagy János által közölt hétfalusi csángó népmesében a szegény ember az erdőben tűz mellett fűtőző öregembertől kap egy sapka parazsat, hogy otthon melegedhessen nála. Reggelre azonban a parázsból arany lett.

A mozgó, szaladó fényjelenséget lidérclángnak nevezi népünk. Főképpen régi mocsarak helyén, temetőkben lehetett látni. Bátyán lámpásnak mondják, ám alig hozzák kapcsolatba az elásott kinccsel. A nemzetközi hiedelemmonda-katalógus is külön tárgyalja a két hasonló képzetet. Kecelen azonban úgy tudják, hogy az ingatlanból származó kincs lángja egy helyben lobog, az ingóságokból származó arany lángja viszont mozog. Van szavuk is rá: járópénznek nevezik. (Érdekes, hogy a török idők végvári vitézeinek a királytól kapott fizetését Jahrgeldnek, magyarul szintén járópénz nek hívták. Lehetséges, hogy ez a régi szó kapott a keceli néphitben új jelentést?)

Adatainkban minden lényeges szóra figyelnünk kell, így a számokra, időpontokra és a színekre is. Az elrejtett kincs hétévenként tisztul. A hetes számnak kitüntetett szerepe - írja Hoppál Mihály - végig követhető Mezopotámiától az óperzsa és iráni forrásokon át az osszét, madzsu, tatár és török népek hagyományaiban. A szankiak szerint csak akkor lehet kincset kiásni, ha három karácsony éjszakáján tisztul. A hármas szám a számmisztika kulcsszáma, az egynek és a többnek az egysége, a világ minden népének mesekincsében és hitvilágában a megerősítést szolgálja. A karácsonyi időpont a téli napforduló, amikor legalacsonyabban van a Nap, szintén utal az égitest és az arany kapcsolatára. A föllobbanó láng piros vagy kék színe ugyancsak jelentést hordoz. A meleg és hideg szín egymás mellett önmagában is ellentét. A piros mint az arany lángjának színe párhuzamba állítható egy nagyszalontai köszöntővel, amely így hangzik: A mennyország piacának közepén álló aranyalmafa pirossal bimbózik.. A mennyország piaca nyilván a világ közepét, az aranyalmafa pedig a világfát jelenti. Fontos, hogy almái aranyból vannak, s pirossal bimbóznak, mint az arany lángja. További ellentéteket is kifejez a két szín, mint például az élet és a halál, a föld és az ég szembenállását. Táltosmondáinkban gyakran piros és kék tűzzel lángoló kerekek képében vívnak egymással az ellenfelek. A forgó tüzes kerekek nyilvánvalóan a svasztika megjelenési formái. Égitestek küzdelmét szemléltetik.

Szerencsésnek mondhatta magát, aki a kincs lángjelét megpillantotta. Ha jól forgott az esze, tudta, mit kell ilyenkor tenni, pusztán a véletlen folytán meggazdagodhatott. Amikor az arany tüzet vet, és aki látja, a hajába kap, a haja arannyá válik. Vagy: Ahány szál haját megfogja, annyi arany fölül marad a földön, de a haja fehérré válik. Egy keceli asszony megmutatta nekem, hogy a fején található kopasz folt azóta van, amióta ő a lángoló arany megpillantásakor oda kapott, ő azonban nem lelt kincset ennek ellenére sem. így járnak azok is, akik nem tudják, mit kell tenni. A móricgáti Csontos Béni csak megijedt: Hájjá sógor, megijedtem, mer háromszor a temető mellett fellángolt a tűz. Ugyanitt Csontos Sándomé meg így mesélt: Lefeküdt a pásztorember, és kitolódott a láng, és ameddig érte a haját, szemöldökét, ott megszőkült egy tincs.

Bár Pócs Éva azt írja: Bizonyos kincsszerző módszerek a mindennapi mágia mindenki által gyakorolt praxisába tartozhattak, a közelmúlt hiedelemmondái adataiból azonban nem következtethető ki pontosan a gyakorlat mikéntje és intenzitása. Tapasztalataim ennek ellentmondanak. A kincsásásnak a huszadik század elején még a hagyomány által szabályozott eleven gyakorlata élt legalább is Bátyán, Kecelen, Szánkon és Móricgáton. Sok adatközlőm személyes élményként mesélte el saját vagy édesapja, rokona, ismerőse sikertelen próbálkozását. Mink is ástunk a bugaci erdőbe egy galagonyabokor aljába - mesélte a móricgáti Bezsenyi Pál de nem találtunk semmit - valaki más kivette. Ugyanitt Csontos Béni így emlékezett: Az én apám idejibe - harminc-negyven éves lehetett... Elkezdtek ásni az apám sógoraival, de a világon semmit se találtak. A kincsásást jól meg kellett szervezni, mint erről egy sikertelen próbál92