Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6. szám - Fehér Zoltán: „Ott kincs van, mer tűz ütött ki” (Az arany mint az Alsó világ Napja kincsmondáinkban)
Vajon mi célból áldoztak a földbe ásott arannyal? Sejtésem szerint olyan kozmikus célokért, amelyek a Nappal vannak kapcsolatban. Talán a félelmetes napfogyatkozások megelőzéséért, úgy gondolkozván, hogy az ilyenkor a Föld gyomrába kerülő igazi Nap helyett annak jelképe, az arany kielégíti a Nap elnyelésére készülő démont. Más célból is eláshatták persze a kincset. Berze Nagy János egyik adata szerint a fősámán a föld hetedik rétegében találja a Földöreganyát. A sámán kéri, hogy a neki felajánlott hét rézüsttel a földre vezető lyukat tömje be, hogy azon keresztül a betegségek ki ne szabaduljanak. A földbe elásott - nyilván kincsekkel megrakott - üst maga az áldozat. Az üst formája és az elásás egy másik Berze Nagy által idézett antik példában is szerepet kap, s szemléletünk helyességét igazolja. A rómaiak a Palatínuson mély gödröt ástak, ennek legalsó része az ég megfordított alakjához - a fenekén álló üsthöz - hasonlított, s az alvilági isteneknek volt szentelve. Ezt a mundust egy kőlappal takarták le. A kőlapot évente háromszor vették föl, abban a hitben, hogy az alvilági istenek feljönnek. Az áldozati jelleg abból derül ki, hogy a földbe ásáskor különös varázscselekményeket kell elvégeznie az elrejtőnek a kincs biztonsága érdekében. Ezeket nevezi a népi terminológia a kincs jelének. Jaj annak, aki a jel ismerete nélkül próbálkozik kincsásással. Ne tanulj pénzt ásni - mondta a móricgáti Bezsenyi Pál -, mert nem tudod mivel van éltévé... Annak a kincsnek valami jele van. Olyan jellel kell kivenni. A jel lehet nyelvi, tárgyi vagy kinezikus (cselekvésben megnyilvánuló). A móricgáti kincsásók azért voltak eredménytelenek, mert nem tudták, hogy mivel van éltévé: imával-e, káromkodással-e. Vagy más szavakkal: Isten hírivei vagy ördög hírivei. Egy csávolyi sváb hiedelemmonda szerint Bogár Imre rablott kincsét a betyárok az Ördögárokban ásták el, s rátemették meggyilkolt szeretőjét, Vécót is. Egy móricgáti hiedelemmondában a juhásznak álmában megjelenő öregember elmondja, hogy hol a kincs, de hozzáteszi: egy juhásszal meg egy kutyával van elásva. A szanki mondában a kincs fehér potkánnyal van eltemetve (lehetséges okáról még lesz szó), másikban kígyó őrizte az aranyat, ott feküdt rajta, (a kígyó sokszor a sárkány megfelelője). Ez azt jelenti, hogy fehér patkányt, illetve kígyót kell a kincsásónak áldoznia a siker érdekében. A bátyaiak még az áldozat értelmezésében is ravaszkodtak. Ahun arany van eltemetve, minden hetedik esztendőben sárga szál, ahun ezüst, ott meg fehér szál szokott kigyünni (a földből)... Elkezdtek ott kapálni, de nem bírták kivenni sehogy se. Akkor hangot hallottak, hogy nem lehet addig kikapálni a pénzt, amíg itt három testvérnek a vére ki nem folyik. Azt mondták, nem lehet az, hogy ember vére. Ki lenne az? Egy öregasszony mondta, ha a malaca megmalacozik, annak három kanmalacát vágják le. Másik öregasszony mondta: Minek kell addig várni? Nekem van három kakasom, akit egy tyúk keltett, az három testvér. Áztat le kell vágni. Elvitték oda a kakasokat, levágták őket. A vérük kifolyót, és akkor kivették « pénzt. A szanki mondában a kincset a Nap szimbóluma, egy kerek tükör őrzi: van ott a kincsen olyan tükör. A ma groteszknek látszó varázscselekmények eredeti elgondolás szerint a lehetetlenség bekövetkeztéhez kötik a kincs kiásását. Egy ember elásott aranyat, utána rászart, hogy addig ne tudja senki kiásni, míg a szart meg nem eszi.. Egy ugyancsak szanki monda hasonló képzetet tartalmaz: És a farukat odaverték, hogy azt akkor vegyék ki, mikor máskor az ő fara oda lösz verve. A mondákban szereplő kincs szinonimája rendszerint az arany, ritkábban az ezüst. Mindkét nemesfémet tulajdonságaik, ritkaságuk, értékük révén az emberiség őskora óta szakrális tisztelet övezi. Az istenségek vagy az égitestek megjelenítőinek, szimbólumainak tartják őket. Az arany minden napvallásban a Napfénye volt - írja Jankovics Marcell. Az arany a Napnak, az ezüst a Holdnak felel meg. Az élő néphit szerint nem holt anyagok, hanem élők. Ebből következik, hogy az elásott arany hétévenként tisztíjja magát. De hogyan történik a tisztulás? Lánggal. Tűz csapott ki onnan, ahun arany vót. Ha fólcsapott a piros láng, azt mondták, ott arany van. Vagy: A fűbe valami kék lánggal szaladgál. A földi tűz pedig az égi tüzet, a Napot jelképezi. A Nap, az arany és a tűz tehát ugyanannak a titoknak a külön91
