Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6. szám - Mikola Gyöngyi: Verekedés a Zöld utcában (Az agresszió reprezentációja Gion Nándor regényfolyamában)
Mikola Gyöngyi Verekedés a Zöld utcában Az agresszió reprezentációja Gion Nándor regényfolyamában Amikor Gion Nándor regény-tetralógiájának egyik főhőse, a szenttamási családi mitológia egyik „alapító atyja", Stefan Krebs megérkezik a faluba, az első „élménye", hogy beleköt egy részeg magyar. Stefan Krebs nem szereti a magyarokat, őrülteknek tartja őket, és ezt a vélekedését a falu Zöld utcájában letöltött három éve csak még jobban elmélyíti. Stefan Krebs kitér az összetűzés elől, úgy tesz, mintha észre sem venné a részeget. A Zöld utcába, a szegény sorú, legtöbbször munka nélkül tengődő magyarok közé való megérkezésre rímel az utolsó köztük töltött órák története, amikor is az elköltözést, a főutcára, a jómódúak terébe történő előrelépést a Zöld utcai kocsmában a maga módján ünneplő Krebsbe ismét, ezúttal kifejezetten a sértés, megalázás szándékával köt bele az egyik magyar: „Stefan életében először egy pillanatra sajnálta, hogy ő nem Zöld utcai. Mert akkor most megragadott volna egy széket, és beszakította volna vele a toprongyos Cibri István fejét. Vagy egyszerűen ököllel leterítette volna, hiszen sokkal erősebb volt, mint Cibri István. De nem, ő nem akart Zöld utcai lenni. (Kiemelés tőlem - M. Gy.) Égő arccal felkelt az asztaltól, és kirohant a kocsmából." Mindkét jelenetben az identitás az agresszióhoz való viszonyban nyer kifejeződést. Az elbeszélő-főhős, Rojtos-Gallai István szeretetteljes iróniával meséli el későbbi apósa idegenkedését mindenféle erőszakos jelenettől. Ugyanakkor Krebs lánya, Rézi remekül beilleszkedik a vad Zöld utcai fiúk közé, olyannyira, hogy a fiúk megtanítják verekedni is. Rézi nemcsak német mivoltától igyekszik szabadulni a Zöld utcai fiúk hatására, hanem már lány sem akar lenni, és azt követeli a szüleitől, hogy nyírják le a haját kopaszra. A Zöld utcát, Gion családi mitológiájának epicentrumát a szerző kettős nézőpontból láttatja: a helybeli narrátor az ideérkező idegen szemszögét rekonstruálja, s így emeli ki e mitizált tér legfőbb jellegzetességét, azt a különös sajátosságát, hogy ott az agresszió az emberi érintkezés bevett, mindennapos formájának számít. A verekedés a Zöld utcai „törzs" fő rítusa, identitásának alapja. De mit is értünk voltaképpen agresszió alatt? „Az agresszió alapvető etológiái fogalom. Ha azonos fajú egyedek erőszakkal igyekeznek egymást valamilyen erőforrás közeléből eltávolítani, vagy ennek megszerzésében, illetve elfogyasztásában a másikat megakadályozni, agresszióról beszélünk." így határozza meg a fogalmat Csányi Vilmos Az emberi természet című művében. Ez a meghatározás a biológiai agresszióra vonatkozik, amelynek fontos szerepe van a fajfenntartásban: növeli az egyed rátermettségét, és biztosítja a táplálék elosztásának szabályozását az élővilágban. Az evolúció révén a biológiai agresszió mint alapvető magatartásbeli szabályozó mechanizmus Csányi szerint az embernél, 64
