Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6. szám - Fekete J. József: Egy gépiratban maradt Szentkuthy-kritika elé
c./ az április hónapjával egyértelmű költészet, ragyogó ember és művészeti szentháromság, lásd ismét és ismét a 13. oldalon fent a „ virágzó vadgesztenyét" Óvakodjunk az előre, középre és utoljára gyártott kontrasztoktól - „finom és közönséges, óriás és törékeny" stb. Tudom, hogy elkerülhetetlen - tudom, hogy ez is régi, régi — tudom, hogy a gépies kreálás veszélye itt is fennforog. édes, jó, hasznos, követendő kamaszdolog, hiszen kamasz szerzőről van szó: 1. / elmondani mindent, ami bennem van (13. o. fent) 2. / virágzó fa: a Nagy Elmondató (13.) 3. / csak éppen egy másik fa hiányzik a pubertás lányos parkjából, ti. a konzseniális meghallgató / Költői, kedves, mesés, gyermekes, szürrealista, pillangós, édes a „csilakánya" szóval játszás; így kell bolondos-bolondnak lennie egy racionalista nőnek - a kettő együtt (vegytani képlet és bukfenc) ragyogó művészeti alap keverék. 13-14. oldal és a 13. oldal közepén az ölelkező közönséges szerelmesek. Nosztalgia. a körúti öregasszony anatómiája tökéletes; realizmus; érzékeny megfigyelés; bolygó moralitás az ember vak, süket gép, Nihil (Samuel Beckett) megint a mai generál alapanyag - que usque? az ember csak tárgy és örökké piszok csalódás 14. oldal ragyogó intellektus ősi kérdése a. / „mit kellene tudnom"? b. / elesett az egész világ c. / a halál ténye is időnként idegesíti, mivel úgy vesztette el Istent, metafizikát, mint a fürdőző, aki kijön meztelenül a vízből és - ellopták a parton a ruháját; ez itt nem pro Isten propaganda, amúgy is értelmetlen volna itt, a vízből kiszállt szerző hölgy szívesen jár a hidegben is filozófiailag páratlanul pucéran „fércelő bánat", ezt a kifejezést csak író írhatta le a. / a világ maga mocskos, jaj és non sense b. / de a szerző (nyilván négykézláb tagadja) mélységesen jó, kedves, szerető, meleg és fantáziásan résztvevő. Van fantázia nélkül részvét? Nincs. Idővel talán tisztázzuk a Sámuel Beckett és Jézus Krisztus gyanús perét Ez a rész költői megfogalmazásában is szép, fájdalom, csillagok, kétségbeesés, jajgatás 14. oldal - alsó A szerző megint beáll modem klasszikus képletnek - nosztalgia az elveszett és egyelőre bizonyosan megtalálhatatlan kacagás, nevetés és boldogság után. Eltekintve pár megfigyelő, ideges, gondolati, érzéki rohamocskától, shakespeare-i és freudi, almavirág alakú röpp-hisztitől 52
