Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6. szám - Fekete J. József: Egy gépiratban maradt Szentkuthy-kritika elé
a buszban az „ordenáré" szerelmes pár a. / séma, monoton, gépies, kétmilliárd megunt állatlélektani névtelen példány b. / de nekik jó a Dicső Ráció visszasírja az elvesztett elemi állati spontaneitást - úgy kell Neked, megdicsőült Dame Raison, kurva istennő, a Notre Dame katedrális oltárán 15. oldal „nem ért semmit" (a szerző) őszintén, szűzi kamaszsággal, „nem ért semmit" nagy gondolat, noha mindegyik a teljes Ignoramus, a Lét érthetetlensége - de ez a szerző művében nem divat - ez az okos kamasz, a morális kamasz, az Istene vesztett költői kamasz „nem értem" kiáltása a képlet folytatódik 1. / „valami másról van szó" - (keresd meg az Istenit) 2. / „fél, fél, fél" Angst és Urangst a boldog új világ, ha, ha, ha! 3. / és persze tükör előtt az önelemzés, a hiperintellektuális - mert hál' Istennek a szerző az - Narcissa szó se róla, hogy nagy tehetség benne, a szenvedély és az önröntgen hasznos önfertőzése, kizárnák egymást 15. oldal a tükör előtt a szerző ezerfélének érzi, tudja, csinálja, fogalmazza és abbahagyja önmagát - ragyogó lélektani ellentmondó tulajdonságok, buja gazdagságú felsorolása - senki vagyok, semmi fixált alakom, tehát ismét a Camus-féle színészkedés marad csak, az öngyilkosságon kívül klasszikus szent karikatúrája a spontánságát, rációja révén, elvesztett embernek ez a mondat, „különféle /l/ nevetéseket /2/ próbálok /3/, lehetőleg /4/, hogy spontán /5/ jöjjön." Fából vaskarika. A relativitással kapcsolatos fejtegetések, az abszolúttal való, bájos, lányos csalingázás és kokettéria, megint a legszikrázóbb jó alapanyag - ezt kihasználni, művé majdan kovácsolni (különösen a költészet és moralitás iránti szenvedélyes rokonkodással) az „öncsalás" szóval kapcsolatban az olvasó legszerényebb megjegyzése: ne tartsuk túl nagy szenzációnak az állandó gáz- és villany- és vízszolgáltatással együttműködő dezillúzió önkiszolgálásunkat. Jó! Kell! De Kell. A./ mérték b./ mű, mű, mű, mű, opus legyen gyorsan belőle. Ha ebben a szerző a kételyekben is kételkedik, annyi baj legyen - elvégre a kétely a kétely hatványára emelve is, marad a régi, hiába hatványozod, egyszerű szép szokott kétely. Hangsúlyozandó: maga a szerző intelligenciája, a szenvedéllyel fűtött szókészsége csak Igent válthat ki - de mi lesz a következő lépés? Kamaszlányról lévén szó, ezt a krampuszos fenyegető kérdést a legnyugodtabb örömmel föltehetjük. Üres, álmatlan éjszakák, az Isten-nélküli világ. Mert szögezzük le, vagy Isten, vagy Semmi! 16. oldal A félig szürrealista éjszaka leírása, félreérthetetlenül írói munka. Különben is sehol, soha az amatőrség legtávolabbi illata sem érezhető. A Hold, az éjszaka, a fekete test - „az állatlárvák hallgatta úttalanságban", egyszerre halál, biológia, fantázia, stílus, szürrealizmus, gyöngéd poézis 53
