Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6. szám - Fekete J. József: Egy gépiratban maradt Szentkuthy-kritika elé
a modern ember (elég rugalmas, sőt legrongyosabb definíció): borzasztóan tárgyilagos /a/ és rengeteg /b/ rémület van benne: ez is színtiszta klinikai és statisztikai igazság, de vigyázzunk, hogy megírva, leírva mit tudunk a kopasz tényből („objektív vagyok és rémüldöző vagyok") - művé tovább növeszteni és fejleszteni? „erőlködve hazudol": az ún. modem ember című klisé és babaáru /a/ nem önmagával (mert kettős) - se /b/ a környező emberiséggel nem tud jó barátságban lenni - ez tény, ezt milliószor, billiószor konstatáltuk: ezt örökké mégsem csinálhatjuk, 1. / vagy szűnjék meg az irodalom 2. / vagy ezt a banalitást fokozza fantáziás csodává - vagy 3. / jöjjön valami nem is sejtett, egészen elképzelhetetlenül új. 9. oldal ezen az oldalon az ember gép lesz (Samuel Becket), állat, mechanizmus, a Semmi csöngetni nem tudó vekkerórája, minden nonszensz, értelmetlen - „mi közöm az egészhez?" mindez nagyon igaz, a legragyogóbb rációval, érzéssel, stílussal kifejezve - a „világ mozdulatlan, semmit se tudó massza" - ezt örökké nem írhatjuk, ahogy a gravitáció iskolai képletét sem ismételjük örökké. Ennél fogva a gravitáció billió színes példáját írjuk, dramatizáljuk, variáljuk, - erre az írónőnek minden képessége megvan. Erőltetett szürrealizmus - igaz, költészet ez, a szerző rációjának igaz bosszúja - tartsa is meg ezt az oldalát is, csak... „meztelenül fekszem a földön" 10. oldal zseniális megjegyzés a gesztusok és a szavak szoros azonosságáról égi humor: „megérthette, mert nem szóltunk utána egy szót sem" Angol regény- és esszéirodalomból sok tanulandó - mert szíve, agya, idegrendszere, képzelete már ebből sokat tud - az tanuljon, aki tud, ez kétségtelenül áll a szerzőre. őszinte emlék a diákkorról, rettenetes édességgel önéletrajz - mi lesz belőle? - képletét adja a szerző önmagának - mi jön a racionális képlet után? Mert a képlet/irodalomban, bármilyen zseniális, aminthogy az - kezdet, kezdet: de véletlenül nem éppen koporsófedél is, ha utána nem variálja, gazdagítja, fantáziálja? Az ember szerepe /a/ és az ember belülről /b/ valami egészen más: igaz ez régóta és újóta, de mi lesz belőle? Ebből a képletszemen közismert kettősségből? A novella izgalmas össze ragyogó nyers és alapanyag-memoárszerű kifejezése - mi lesz belőle? 11 11. oldal a szabad versek gépelt oldala miért kell szégyellni a verseket? Különben is elég volt a szégyenből. Modem univerzál- nihilista dresszben jár ez a sor „bárgyú, tehetetlen tudás" vigyázunk arra, hogy ne kéje- legjünk túlságosan abban, hogy rettenetesen intelligensek vagyunk, ergo: hülyébbek a hülyébbnél. Elvégre lehet, hogy ez alapigazság, de - művészüeg nem kitartóan és állandóan szórakoztató. Lehet, hogy hagyni kell a fenébe (az igazság kedvéért) az egész művészetet. A prózában írt rész az árvízben úszó sárga villamosról, a Jónás-hasonlattal pompás - noha ezt a szót a szerző bizonyos alkalmakkor nem szereti. Mindegy. Attól még vígan pompás lehet. 50
