Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT DSIDA JENŐ - Vincze Ferenc: Ideológia és rekanonizáció (– az 1956–57-es Dsida-vita diskurzusa és retorikája –)

mely alig ketyeg!"2* Az idézettel utal a nem kommunista Szentimreire, ezzel is mintegy alátámasztani kívánja azt a tényt, hogy Dsida a fasiszta rendszer kiszolgálója volt; Panek Kosztolányira, Babitsra és Tóth Árpádra történt utalását és Dsida velük való összehasonlítását szintén megkísérli felszámolni: nem az irodalmi összehasonlítás lehetőségei számítanak, hanem az a különbség, ami véleménye szerint a fentebbi szerzők háborúellenes kijelentései és Dsida álláspontja és világnézete között feszült.23 24 25 Ha végigtekintünk Szilágyi András cikkén, világossá válik számunkra, hogy Dsida megítélését tekintve a szerző írásában csupán egy szempont érvényesül, és ez a politika szempontja. A korabeli diskurzust irányító politika érvei köszönnek itt vissza, s az irodalmi kategóriák teljesen kiíródnak Szilágyi megszólalásából. A cikk retorikai felépítése a kommunizmus harci metaforikájára épül, melyben központi szerepet kap a barikád, és szintén használja a régi rendszer megjelöléseit, mint például gróf, melyről magát az ellenségképet mintázták. Az írás végén ismételten kinyilvánítja véleményét, melyben egyértelműen Dsida politikai szerepvállalásától teszi függővé a költő kanonizálhatóságát: „Őszintén bevallhatom, hogy én annak idején szóban és írásban hadakoztam Dsida Jenő ellen. Nem szerettem, elsősorban azért, mert tudtam, tisztában voltam vele, hogy a Dsida Jenő-féle jakabozások az 1932-es Erdélyi Lapokban a fasizmusnak toboroznak híveket."26

A következő megszólaló Méliusz József volt, azonban az ő esete azért különleges, mivel az Utunk nem közölte a vita kapcsán írt cikkét27, hanem csak később, az 1961- ben megjelent Kitépett naplólapok című kötetében látott napvilágot. Méliusz cikkét tehát annyira túlzónak és elfogultnak tartotta a szerkesztőség, hogy nem kapott lehetőséget a vitában való részvételre, ami egyúttal azt is jelenti, hogy bizonyos értelemben nem szólalhatott meg a diskurzusban. A szerző írásában, ahogyan ezt Szilágyi András is tette, az aktuális és regnáló politika felől közelítette meg Dsidát. Nem írhatjuk, hogy Dsida költészetét, mert Méliusz cikkében szinte szó sem esik irodalomról, a szerző politikai szempontjai minden más lehetséges érvet elnyomnak. Éppen azt a politikai eseményt idézi meg rögtön írásának elején, melynek hatására valamelyest enyhülés volt tapasztalható az (irodalom)politikában: „Osztom a felszólaló véleményét, hogy az, ami Dsida Jenő életművéből az időszerűség vonalára esik, jogot formálhat a mindenkori érdeklődésre. Erre minden társadalmilag hasznos vers igényt tarthat. Épp csak az fogadható fel nehezen, hogy egyesek a huszadik kongresszus orvén olyanfajta »olvadást« várjanak, amelyben liberális csapdáknak válnánk foglyaivá, és most már mindent »vörösnek« lás23 „Ez rendjén is lett volna - a lovagiasság íratlan szabályai szerint -, de: elkövette azt az apróka hibát, hogy nem írói álkeresztnevén szólította meg jegyzetében a kolléga urat, hanem ismert polgári köz- és váltóügyvéd gyanánt, emigyen: »Kedves Jakab!« Azaz némelyek szerint »lejakabozta«! Nos, ennek alapján könyvelték el nyomban néhányan Dsida Jenőt antiszemitának." Panek Zoltán: Dsidaiáda, in Látó, 1996/8-9., 59.

24 Szilágyi, i. m., 4.

25 Vö. „Panek Zoltán Dsida Jenővel kapcsolatban hivatkozik Tóth Árpádra, Babitsra, Kosztolányira. Elfelejtkezik azonban Babits bátor háborúellenes kiállásáról, a népek fáradságát nyíltan kimondó Húsvét előtt című verséről, amely akkoriban, az első világháború végén, politikai tettnek is beillett. Elfelejtkezik Tóth Árpád bátor viselkedéséről a kommün idejében, elfelejtkezik arról, hogy Tóth Árpád a fehéruralom idejében, az egész Horthy-korszak alatt, amíg élt, belső emigráns, megtört szívű ember maradt." Uo., 4.

26 Uo., 4.

27 A szerző lábjegyzetet közöl a könyvben, s ebben utal az 1956-ban, közvetlenül a Panek-cikk megjelenése után írt cikk visszautasítására: „Ezt a Dsida Jenőről szóló írást az emlegetett fiatal cikkíróval egyetértő szerkesztők nem közölték." Méliusz József: Vigyázat! Hamis angyal, in uő.: Kitépett naplólapok, Bukarest, Irodalmi Könyvkiadó, 1961, 323-331.

81