Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT DSIDA JENŐ - Vincze Ferenc: Ideológia és rekanonizáció (– az 1956–57-es Dsida-vita diskurzusa és retorikája –)

sunk, ami a történelem tükrében, az irodalomban fehér volt."28 A Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusáról van itt szó, melyen megtörtént a sztálini politika elítélése, s ekkor sokan abban reménykedtek, hogy esetleg kulturális téren is enyhülés tapasztalható majd, ami részben be is következett. Méliusz később, a közelmúlt irodalmáról közölt cikkében (már 1957 tavaszán) - melyben a megtévelyedett írókat is felemlegeti29 - is felszólítja a kortársakat arra, hogy ne tartsanak immár mindent elfogadhatónak, ideologikusán megalapozottnak: „A szocialista humanizmus, a szocialista kultúra jogosan tart igényt mindarra, ami érték, és valóban emberi, de semmi sem állhat távolabb teljességre törekvő kulturális forradalmunktól, mint a múlt hamis »értékeinek«, vagy az apolitizmusnak a restaurálása."30

Méliusz a fasizmus és a kommunizmus szembenállására alapozza egész mondanivalóját. Minden kijelentésével a kommunizmussal szemközti oldalra állítja Dsidát31, s itt elsősorban az újságíróról kell beszélnünk, mivel az életmű, a költészet szinte meg sem jelenik. Negatívumként tűnik fel Méliusznál Dsida vallásossága is, mely az eddigiek során még nem került be az érvek sorába,32 azonban itt már ez is felhozható vádként, sőt, katolikussága kapcsán azt is felemlegeti, hogy Dsida azok oldalán állt, akik lelőtték Garcia Lorcát: „De Dsida Jenő ebben az időben ahhoz a reakciós katolikus arcvonalhoz tartozott, ahonnan a fasiszták a katolikus Jósé Bergaminra lőttek - hogy ne a polgári radikálisokat, a baloldali szocialistákat, de különösen ne a kommunistákat emeljük ki elsősorban. Ebben a nem csupán fegyveres, de gigászi szellemi harcban is a magukat Dsida Jenővel egymódon katolikusoknak vallók gyilkolták meg Garcia Lorcát."33 Nem kell tehát túlzottan csodálkozni, hogy az Utunk szerkesztősége megtagadta a Méliusz-cikk közlését, hiszen túlzó és gyűlölködő kirohanásait ők sem vállalhatták. Természetesen ezen írás szerzője sem hagyhatta ki érvrendszeréből a Markovits-féle levelezést34, s Szilágyi Andráshoz hasonlóan bármilyen, a kánonban szilárd hellyel ren28 Uo., 323.

29 „Pártunk helyes kulturális politikája eredményeként kitámltak az ablakok a világ és a múlt valóságos értékei felé. Bennünket közelebbről irodalmi múltunk érdekel, a hazai magyar irodalom közel negyven esztendejének reális és teljes képe; még azok az írok is érdekelnek, akik szemünkben és objektiven politikai eltévelyedéseikkel maguk szálltak szembe művük emberiességével." Méliusz József: Közelmúltunk irodalma, in Utunk, 1957/13.

30 Uo., 4.

31 „Haladó az az író, aki művével, ezt fedező erkölcsével, egész emberségével a haladást szolgálja, vagy legalábbis kimutatható művében a haladás eszményei irányában való fejlődése. Dsida Jenő egy olyan nagy jelentőségű történelmi és irodalomtörténeti korszaknak volt a költője, amikor a haladás és a fasizmus, a költészet vetületében is, életre-halálra menő harcot vívott." Uő.: Vigyázat! Hamis angyal, 324.

32 „Mindjárt kiderül, hogy Dsida, a Marx előtti filozófia értelmében, metafizikus szellemi irányzatot szolgál. Mint katolikus költő, művében központi helyet foglal el a feltételezett »érzékfölötti lényeg« közvetítése. Tehát egy vélt lázálom »megragadása« a metafora segítségével. Dsida idealista volt a velejéig, mégpedig elsőrendűen és hangsúlyozottan fideista, a katolicizmus ebből következő minden vonásával, még ha oly elbűvölően fogócskázott is verseiben az angyalokkal, melyeket némi pogánysággal - elvégre bűnnel születtünk - verseiben még ágyába is becsalogatott." Uo.: 324.

33 Uo., 325.

34 Vö. „Tényleg nem sürgette a zsidók lemészárlását verseiben, mint egy-két »magyar« költőtársa; nem követelt ringó, lengő lírájában kötelet a kommunistáknak. Igaz. Épp csak Markovits Rodiont, a remek Sánta farsang íróját »jakabozta« le hírhedt lapjában, amiért az az ószövetségi hitűekhez tartozott, ami nem tetszett egy ilyen finom és olyan nagyon katolikus, nagyon nemzeti érzésű költőnek, amilyen »lényegében és fő vonásaiban haladó«-nak titulált Dsida Jenő volt." Uo., 326.

82