Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT DSIDA JENŐ - Vincze Ferenc: Ideológia és rekanonizáció (– az 1956–57-es Dsida-vita diskurzusa és retorikája –)

arra hivatkozott, hogy Dsida költészetének akár forradalmi tulajdonságai is voltak18, majd megjegyzi: „Dsida Jenő ugyanis nem a kapitalizmus nyomasztó valósága elől menekült az öncélú játékba, ahogy ezt Rónai György, az életrajzírója állítja. Dsida jelleméhez és politikai álláspontjához nagyonis illett, nagyonis talált az öncélú játék." Szilágyi ezen megnyilvánulása már érzékelhetővé teszi azt az irányt, melyet a későbbiekben is követni fog: nem a költő életművét szemléli, hanem az ember jellemét és politikai álláspontját, és ez utóbbit saját, korabeli horizontjából el is ítéli. Élesen el lehet különíteni egymástól a cikkíró és Panek szempontjait: míg az előbbi megpróbálta csupán a költészetet nézni, addig az utóbbi még csak kísérletet sem tesz erre, egyből tisztán politikai síkra tereli a vitát. A kommunista ideológia forradalmi retorikája Szilágyinál is jól érzékelhető: „Mert mit tagadjuk - szemben állottunk. A Korunkban és az Egy Hét-ben és a Gyár és Utca-ban és más lapokban. A barikád túlsó oldalán, sőt túlsó oldalának jobb szárnyán vélünk szemben Dsida Jenő állott."19 A szembenálló politikai lapok esetében még láthatunk halvány kapcsolódást az irodalomhoz, de a későbbiekben ez teljesen eltűnik, s csupán az ember bemutatása marad, mely ábrázolás a diskurzus ideológiája szerint fogalmazódik: „Tudtuk róla, hogy a grófok embere meg aztán olyan körök dédelgetik, szeretik, támogatják, amelyek később - Dsida halála után - a Horthy-uralomnak nemcsak kiszolgálói, hanem legfőbb támaszai voltak.''20

Mindezen felvezetés után Szilágyi a legsúlyosabb érvét húzza elő, miszerint Dsida a fasiszta Erdélyi Lapoknál dolgozott, s itt a költő Markovits Rodion íróhoz írt nyílt levelére hivatkozik: „Panek szóbelileg hivatkozik Dsida Bútorok című versére. Én viszont a magyar fasizmus első erdélyi napilapjára, az Erdélyi Lapokra hivatkozhatom, amelyben Dsidának cikke jelent meg Markovits Rodionról. »Kedves Jakab« - így kezdődik a cikk, és ilyen hangnemben folytatódik. De én koronatanúnak elővehetem még a nem kommunista Szentimrei Jenőnek a Korunkban megjelent versét is."21 Egyfelől talán túlzás a jobboldali, konzervatív napilapot fasisztaként megbélyegezni, másfelől pedig a levéllel kapcsolatos állításokat is érdemes alaposabban szemügyre venni, hiszen itt Szilágyi nyíltan antiszemitának nevezi Dsidát. Nagy részben éppen ennek a levélnek volt köszönhető az, hogy Dsidát fasisztának minősítették, s ezért sokáig költészetéről is hallgattak. A Markovits Rodionnal történt levélváltásnak hosszú története van, s mindez szorosan nem tartozik tanulmányom tárgyához, azonban Marosi Ildikó Séta egy csodálatos szigeten című Dsida- kötetbe írt előszavából érdemes felidézni egy részletet (ugyanitt további adalékok a Dsida-Markovits-vitához): „A polémia egyiküknek sem vált díszére. Dsida nyílt levele is pamfletízű (vagy inkább ízetlen) gúnyos-fölényes kioktatás, melybe a kortársak még antiszemitizmust is beleéreztek, nem tudván, hogy Markovits diákkorában változtatta meg keresztnevét Jakabról Rodionra, egyik Dosztojevszkij-hős iránti rokonszenvéből."22 Éppen negyven év múlva ismét megszólal az „ügyben" Panek Zoltán, aki esszéjében szintén utal a Markovits-Dsida-levélváltásra.23

Továbblépve Szilágyi felidézi Szentimrei Jenő Dsida halálára írt versét, melyet szintén felsorakoztat az érvek közé; most csak a vers néhány sorát idézzük: „Lakájok közt elpusztulni lakájul / Annak, ki félistennek született. / Ily sorsba még ép szív is belefájdul. / Hát a halódó,

18„Panek ugyanis nem állít kevesebbet Dsida Jenőről, mint azt, hogy ...»nemegyszer félreérthetetlenül forradalmi érzéseket és gondolatokat fejezett ki«, »nem forradalmár művész, de lényegében és fő vonásaiban mindig haladó, minden emberi érzés iránt fogékony«." I.m., 4.

19 Uo„ 4.

20 Uo„ 4.

21 l/o„ 4.

22 Dsida Jenő: Séta egy csodálatos szigeten, Kolozsvár, Kriterion, 2005, 28.

80