Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Füzi László: A szemtanú (Emlékezés Ryszard Kapuścińskira)

tekből ismerte Berzsenyi Dániel, Arany János, Vörösmarty Mihály, Babits Mihály, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Weöres Sándor, Nagy László, Csoóri Sándor verseit, Déry Tibor, Nádas Péter írásait, később is személyes kapcsolat fűzte a rendszerváltásban részt vevő magyar írókhoz, ismerte Bibó István gondolkodását, történelmi példáját, s hallatlanul pontosan érzékelte a magyar szellemi élet rezdüléseit, belső viszonyait. Folyóiratunkhoz, a Forráshoz is Kovács István kapcsolta Ryszard Kapuscinskit. Első találkozásunkra 1984 tavaszán Laki teleken került sor, Lezsák Sándor szervezésében több száz érdeklődő előtt beszélgetett vele Kovács István. Akkor már olvasható volt magyarul A császár című könyve. Számomra akkor úgy tűnt, hogy a hatalom, a politikai hatalom természetrajza érdekli, talán ezért is kérdeztem meg tőle, miért van az, hogy mindig távoli császárokról és sahokról, uralkodókról ír, s nem, mondjuk, Lengyelországról. Ezt válaszolta: „Nekem minden sorom Lengyelországgal foglalkozik.” Akkori önmagámnak tetszett ez a válasz, mert politizáló válaszként értelmezhettem, úgy, hogy a cenzúra miatt Kapuscinski messziről - értsd: távolról - közelíti meg a lengyel világot, s a hatalmat úgy írja le, hogy ebbe a leírásba beleláthassuk a szocialista császárok és cárok hatalmi mániáit is. Mindaz azonban, ami azóta megjelent tőle, jól mutatja, hogy valójában nem a hatalom gyakorlásának módja foglalkoztatta, pedig igazán kedvét lelte ennek leírásában, hanem a társadalom és a hatalom, mondhatom Canettire visz- szautalva, a tömeg és a hatalom kapcsolata. Nem azért nem írt Lengyelországról, Gomulkáról, Gierekről - most már teljesen mindegy, hogy kik voltak akkor hatalmon -, mert nem lehetett írni róluk, s nem is csak azért, mert a „négus", az etióp császár a hatalommal való visszaélésnek még szocialista partnereinél is extrémebb példáit mutatta meg, hanem azért, mert a tömeg és a hatalom kapcsolata a legpontosabban itt, ezekben a sok esetben a miénkénél leegyszerűsítettebben működő társadalmakban mutatkozott meg.

Kovács István első Kapuscinskival készített - egyébként a lakiteleki beszélgetésre visszanyúló - interjúja a Forrásban jelent meg, ebben a jeles szerző bemutattatta magának a Forrást, mert a régi Mozgó Világ betiltása után az új szerkesztőség az engedélye nélkül közölte magyarul megjelenő könyvének egyik részletét, s ezzel kezdetét vette a Forrás és Ryszard Kapuscinski számunkra annyira fontos kapcsolata. Kovács István közvetítői és Szenyán Erzsébet műfordítói munkájának köszönhetően kilenc könyvét közölhettük folytatásokban, a Lapidárium öt kötetét, A birodalom című kötetet, az Ébent, az Egy riporter önarcképe című, interjúkból-interjúrészletekből összeálló kollázst, aztán pedig az Utazások Hérodotosszal című kötetet. Különösen szerettem azt az időszakot, amelyikben Sándor Iván „rendszerváltó" esszéit és a Lapidárium éppen adott kötetét közölhettük: a két sorozat egymással is beszélgetett. Aligha tévedek, ha azt mondom, hogy Ryszard Kapuscinski a Forrás legnagyobb terjedelemben közölt szerzője volt. S hogy fontos volt ez a kapcsolat, azt az olvasók, a kritika mellett a szerző is visszaigazolta. Egyik interjújában mondta: „A napokban jelent meg egy új könyvem. Címe: Lapidárium. Ez magyarul a kecskeméti Forrás hasábjain látott először napvilágot. Vagyis előbb magyarul, mint lengyelül." Kecskeméti látogatására 1993. június 4- én került sor, az akkori könyvhétre megjelent, az oroszországi tapasztalatairól szóló könyvét mutattuk be - itt a szerkesztőségben emlékezünk a látogatás

19