Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Füzi László: A szemtanú (Emlékezés Ryszard Kapuścińskira)
Fűzi László A szemtanú Emlékezés Ryszard Kapuscinskira Amikor elterveztem, hogy a tervbe vett Utazás a huszadik század körül című tanulmányciklusom egyik alakja Ryszard Kapuscinski lesz, nem gondoltam, nem gondolhattam, hogy az írásból emlékező írás lesz, s hogy nem azt fogom kutatni, hogy mi jellemzi Kapuscinski írói világát, hanem azt, hogy mi jellemezte... Akkor, amikor a tervbe vett íráson gondolkodtam, tisztáztam magamban, hogy az utazás címben szereplő motívuma nem Kapuscinskitól ered, utazásaimra, az övéhez természetesen nem hasonlítható utazásaimra nem Kapuscinski írásait vittem magammal, sokkal inkább Cs. Szabó Lászlóét és Márai Sándorét, utazóként, noha az egész világot beutazta, Kapuscinski nekem nem tájakról, városokról, országokról beszélt, számomra a legtöbbet a huszadik századról mondta. A század második felének talán a legfontosabb tanúja volt, tudósítói léte a világ számos fontos történésének, s még inkább folyamatának szemtanújává avatta, s mivel tapasztalatait-megfigyeléseit feljegyzéseinek hosszú folyamában általánosította, a század egyik legfontosabb, a konkrétság és az általánosság között vibráló feljegyzéssorozatát, naplóját hagyta ránk. Feljegyzéssorozatot, naplót mondok, mondanom kellett volna műveket is, riportokat, de úgy látom, hogy Kapuscinski minden munkáját, legyen az napló, riport vagy „regény", a személyes szabad beszéd jellemezte, s minden írásával egyetlen célt szolgált, azt, hogy legalább a maga számára tisztázza a szeme előtt lezajló történés jelentőségét, s azt a huszadik század már ismert vagy éppen csak felsejlő folyamataihoz kapcsolja. Egyszándékú író volt, minden művével-írásával ugyanazt a célt akarta megvalósítani, jobban akarta érteni a világot... De előbb az emlékekről. Ryszard Kapuscinskit ezer szál kötötte Magyarországhoz és a magyar irodalomhoz, Kovács István, a kitűnő költő és történész, polonista, később varsói, majd krakkói főkonzul, egész kötetet kitevő interjú- sorozatot (Kovács István: Világok töréspontján - Beszélgetések Ryszard Kapuscinskival, Rejtjel Kiadó, 1998) készített vele, ennek a kötetnek a bevezetőjében mondta el Kapuscinski, hogy anyai nagynénje a második világháború alatt a balatonboglári lengyel menekülttábor lakója volt, talán ez a mozzanat, talán a hagyományos magyar-lengyel barátság tette fogékonnyá a magyar kultúra iránt, olvasta A Pál utcai fiúkat, gyermekként Nemecsek Ernő szeretett volna lenni, olvasója volt az 1975-ben lengyelül megjelent Magyar költészeti antológiának, ebből, vagy más köte18
