Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: A Mások (Bécsi előadások I–III.)
jön számukra, milyen törzsből származik a másik, s hogy törzseik közt jó-e vagy rossz-e a viszony. Az ilyen kérdésektől függhetett ugyanis egy-egy találkozás milyensége és eredménye. Az önazonosság megállapítása, amely többek között a Másokhoz fűződő viszonyunk meghatározásán keresztül történik, az utóbbi évtizedekben sok szempontból komplikálódik, néha pedig egyenesen lehetetlennek látszik. Ennek oka a hagyományos kulturális kötelékek meggyengülése, amelyet a falusi lakosság városokba vándorlása vált ki, amely városokban új, ilyen méretekben eleddig ismeretlen identitásfajta kezd kialakulni - a hibrid önazonosság. A XX. század elején a parasztság a világ lakosságának 95 százalékát tette ki, manapság már csak a felét, és ez az osztály általában véve is fokozatosan megszűnik létezni. Pedig ez az osztály volt a hagyományok leghűségesebb letéteményese, az önazonosság őrzője. Vagyis multikulturális világban élünk; az a Másmilyen valaki más lesz, mint aki tegnap volt, de hogy pontosan milyen lesz, az vitatott kérdés, s lehet, hogy ez a vita nem ér véget egyhamar. És Európának a Másokhoz fűződő viszonya hogyan alakult a történelem során? Azok a nem európai Mások többször is megpróbálkoznak Európa leigázásával, ám ez mindig csak részben sikerül nekik. így volt ez a perzsákkal, aztán az arabokkal, végül a mongolokkal (a napjainkban zajló viták fényében nem tudni, hogy a török hódításokat a Másmilyenek agressziójaként, vagy Európán belüli konfliktusként kezeljük-e?). Az Európa által indított hódítások ezzel szemben jóval gyakoribbak, a hódítók szempontjából sokkal eredményesebbek és sokkal véresebbek. Elég megemlíteni csupán Nagy Sándor keleti invázióját, néhány keresztes hadjáratot, a spanyol konkvisztádorok amerikai népirtását, a rabszolga-kereskedők háromszáz éven át tartó afrikai tobzódását, Anglia, Franciaország, Hollandia stb. Európán kívüli kontinensekre irányuló gyarmatosító terjeszkedését. A mérleg tehát tragikus, és bár pesszimizmusra ad okot, nem engedhetjük, hogy kedvünket szegje. Ellenkezőleg, nagyon lényeges dolog, hogy - először is, állandóan tartsuk számon a Másmilyen embereket, beszéljünk róluk, mert manapság fontos szerepet játszanak a világ színpadán, - másodszor pedig, bár nehezen bizonyítható, hogy a történelem az élet tanítómestere, nem feledkezhetünk meg arról, milyen szerencsétlenül alakult a Másokhoz fűződő viszonyunk, mert miként a rossz gyermekkor egész későbbi életünkre rányomja bélyegét, úgy a rossz történelmi emlékezet is hatással van a társadalmak közötti viszonyok későbbi alakulására. Korábban említést tettem olyan korszakokról, amelyekben az európai gondolkodás a Mások iránti megértés hídjainak építésére törekedett. Az, hogy hivatkozzunk ezekre a törekvésekre, hogy folytassuk azokat, nem csupán erkölcsi kötelesség, hanem korunk égetően fontos feladata is egy olyan világban, amelyben minden olyan törékeny, és amelyben annyi a demagógia, a megtévesztés, a fanatizmus és a rossz szándék. Fordította: Szenyán Erzsébet 17
