Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: A Mások (Bécsi előadások I–III.)
szembe. Állj meg! - mintha ezt mondaná a rohanó tömegben siető embernek. Állj meg! Hiszen itt van melletted egy másmilyen ember. Találkozz vele! Az ilyen találkozás a legnagyobb élmény. A legfontosabb tapasztalat. Nézz annak a Másmilyennek az arcába, amelyet feléd kínál! Arcával önmagát adja oda neked, sőt - közelebb visz Istenhez. Lévinas még tovább lép. Ezt mondja: nem elég, hogy csupán találkozz a Másikkal, elfogadd őt, beszédbe elegyedjél vele. Felelősséget is kell vállalnod érte. Lévinas filozófiája kiemeli az egyént, individualizálja, rámutat arra, hogy rajtam kívül létezik valaki Más is, akivel - ha nem veszem a fáradságot, hogy odafigyeljek rá, ha nem óhajtom a találkozást - közönyösen, hűvös érzéketlenséggel, lélektelenül megyünk el egymás mellett. Pedig, mondja Lévinas, annak a Másiknak arca van, s ez az arc könyv, amelybe a jóság van beleírva. Itt Lévinasnak az a tétele érdekes, amely a különbözőség alapvető jelentőségéről szól - arról, hogy fogadjuk el a Másikat, jóllehet különbözik tőlünk, és hogy éppen ez a különbözés, ez a másság jelent gazdagságot és értéket, jelent jóságot. Ugyanakkor viszont ez a különbözőség nem akadályoz meg abban, hogy azonosuljak azzal a másmilyen emberrel: „Én valaki Másmilyen vagyok". Ha a felvilágosodás azt hirdette, hogy a Mások is ugyanolyan emberek, mint mi, ugyanannak a családnak a tagjai, amelyhez mi is tartozunk, ha később az antropológia a felvilágosodáshoz képest egy lépést előre lépve megmutatta az európaiaknak, hogy annak a más fajú, más hagyományú embernek saját, magasan fejlett társadalmi és lelki kultúrája van, akkor Emmanuel Lévinas még tovább lépett azzal, hogy a Másik dicséretét, fensőbbségét hirdette, és azt, hogy felelősséget kell érte vállalnunk. Mi több, Lévinas egyenesen azt mondja, hogy az a Másmilyen a mi mesterünk, és közelebb áll Istenhez, mint én. És hogy a Másokhoz fűződő viszonyunknak a Jóság irányába ható mozgásnak kell lennie. Posztuláló, mélyen etikus filozófiával van itt dolgunk, amely odaadást, hősiességet követel, s amely valahol az átlagember hétköznapi tapasztalatainak horizontján túl valósulhat meg. Olyan filozófiával, amelynek legfőbb üzenete a „Ne ölj!" parancsolat. Lévinas könyveinek olvasása közben két dolog merül fel az emberben:- az első az, hogy a Le temps et l’autre szerzőjének reflexióiban az a Másmilyen mindig egy adott személy, egyéniség. Csakhogy az ember, ha egyedül van, általában „emberibb", mint ha egy izgatott tömeg, emberi massza tagja. Egyénenként okosabbak, jobbak, kiszámíthatóbbak is vagyunk. Valamely csoport tagjaként ugyanaz a nyugodt, udvarias személy ördöggé válhat;- a másik megjegyzés arra vonatkozik, hogy Lévinas olyan Másikról beszél, aki ugyanahhoz a fehér fajhoz, ugyanahhoz a nyugati kultúrkörhöz tartozik. Nem tesz említést arról a helyzetről, amikor fehér ember olyan Másokkal találkozik, akiknek más a bőrszínük, mások az isteneik és másmilyen, a fehér ember számára érthetetlen nyelven beszélnek. Mi ilyenkor a teendő? Feltettem ezt a kérdést a Lévinas filozófiájával behatóan foglalkozó neves professzor asszonynak, Barbara Skargának. De hiszen Lévinas filozófiája - válaszolta a professzor asszony - csupán keret, amelyet saját tapasztalatainkkal és megfigyeléseinkkel nekünk magunknak kell kitöltenünk. Lévinas egyfolytában a Másikhoz vezető 12